Kinek mi segített ebben a helyzetben?

Sziasztok!

Alapvetően életvidám, optimista embernek tartottam magam mindig, aki képes volt a legsz@rabb helyzetekben megkeresni a jót és annak örülni. Már egy sima napfelkelte örömmel töltött el vagy az is, ha kint lehettem a természetben.

Tavaly év végén történt valami (illetve folyamatosan történtek dolgok, de akkor kezdtem el érezni a hatását) és azóta úgy érzem, hogy egyre lejjebb csúszok.

2 hónapja munkahelyem sincs, ami még nem akkora baj, mert vannak tartalékaim. Viszont úgy érzem, hogy elegem van. Nem motivál semmi, aludni nem tudok esténként csak 3-4 órát, de azt is megszakításokkal, mert felriadok. Most már ritkábban törnek rám pánikrohamok, de folyamatosan előjön az is.

Minden barátomnak meg van a maga baja és bár tudok kivel beszélgetni, de őt sem akarom leterhelni mindig, mert neki is vannak gondjai. A páromat szinte soha nem látom, folyamatosan dolgozik, esténként 1 órát találkozunk annak ellenére, hogy együtt lakunk, nagyon fáradt mindig, ezért őt sem akarom nyaggatni.

Totál egyedül érzem magam és ma végigbőgtem az egész napot úgy,hogy azt dem tudom mi bajom van és azelőtt évente 1x sírtam, akkor is csak akkor ha valami nagyon megviselt.

Most meg folyamatosan fáj a mellkasom, úgy érzem nem kapok levegőt és meg tudnék szökni egy lakatlan szigetre. Azelőtt lenyugtatott és boldogított az olvasás, most egy könyvet sem tudok a kezembe venni. Elkezdtem újra sportolni, de pánikrohammal az sem egyszerű...

Jár még valaki hasonló cipőben? Mivel próbáltok ebből kimászni? Akinek sikerült az hogy csinálta?