Állandóan karikásak a szemeim, fáradt vagyok állandóan, nonstop tanulok, nem bírom. Mit tegyek?

Hát, ha a programodon nem változtatsz akkor leginkább semmit nem tehetsz. Csak tág pupillákkal nézek, hogy ez biztosan mind mind szükséges egy gimnazistának. Igaz már tíz éve, hogy én érettségizetem, de én esküszöm nem tanultam, napi három óránál többet, pedig külön angolra németre én is jártam. Mindennap vannak ezek a különóráid? Miért? Szükséged van rá mint korrepetálás, vagy plusszba tanulsz nyelvvizsgára vagy ilyesmi? Ne haragudj, de mit fogsz csinálni az egyetemen? Én egy darab egyetemi szigorlatra tanultam annyit, mint anno az egész érettségire alles zusammen. Ha nem szelektálod a programjaidat teljesen tönkremész időnap előtt. Ezt a tempót ebben a korban nem lehet bírni, egyetem alatt is csak a november december január ilyen. Mindennap aludd végig a 7-8 órát, ráadásul az éjfél utána alvás nem is igazán pihentet.

Bocs, ha nem hasznos neked a válaszom, de ha

te ragaszkodsz ehhez a tempóhoz,akkor nincs megoldás a gondodra. Csak gondolj arra, hogyennek nem lesz jó vége.

Szia!

Egy az egyben mintha a saját történetemet olvasnám. Elit gimibe jártam én is, tudom, mennyit kell tanulni ahhoz, hogy ne ússz el... Anno én 4.30-kor keltem, két óra volt az út a suliig, háromig tartottak az órák, legkorábban is est hatra értem haza. Utána kaja, majd indulás munkába (merthogy sajnos dolgoznom kellett suli mellett, nagyon csórók voltunk), éjfélkor értem haza, négy óra alvás után kezdtem előről az egészet. Harmadiktól jártam nyelvvizsga-előkészítőre és töri faktra is, akkor este kilencre értem haza... Hétvégén reggel hatra mentem dolgozni délután 2-3-ig. Azután otthon takarítottam, mert anyám nem foglalkozott a háztartással...

Eredmény: most 22 éves vagyok, végzős egyetemista, és totálisan kikészültem fizikailag és lelkileg is. Egy sor különböző lappangó betegségem van, amik azonban egy ideje kezdenek a felszínre jönni: vérnyomás-problémák (én is kávéztam-kávézok rendesen), kóros fáradtság, idegrendszeri elváltozások... Tudom, hogy mindez csak és kizárólag az eddigi hajszolt életvitelemnek köszönhető.

Az én tanácsom, nehogy úgy járj, mint én: próbálj meg szelektálni hasznos és kevésbé hasznos dolgok között! Biztos, hogy megéri ez a sok különóra? (Én akkor adtam fel a különórát, mikor egyszer este hétkor a nyelvtanfolyamon ájultan borultam az asztalra, olyan fáradt voltam.) Biztos, hogy mindegyik szükséges? Megéri éjfélig tanulni? Nem vagy egy kicsit tanulásmániás? Vagy a szüleid követelnek ilyen sokat? Próbálj meg válaszolni ezekre a kérdésekre, és ne csináld ki magad! Nem éri meg!