Van olyan szer (NEM drog) vagy eljárás, amivel törlődik az első kilenc év az életünkből? - akár átmenetileg, akár végleg? Részletek lent
8 évesen történt velem valami. Amire gyülűlölöm, hogy emlékszem, gyűlölöm, hogy megtörtént. És a mániámmá vált... Szedtem orvos által előírt gyógyszert, nem segített, pszichológussal beszéltem róla, nem segített, próbáltam bebeszélni, hogy nem történt meg, csak rissz álim volt, nem segített. Próbáltam leszidni magam, hogy sok másnak nincs olyan szép élete mint nekem és ne egy emléken nyavalyogjak, nem segített.
Már ott tartok, hogy éjjel nappal csak az emlék jár az agyamban, még meg is álmodtam.
Ne kérdezzétek mi az emlék, nem fontos a kérdés szempontjábol; amit tudni szeretnék - van gyógyszer vagy eljárás ami átmenetileg vagy végleg törli a 10 éves korom előtti emlékeim?
Lehet hogy most lehurrogtok de előttem egy könyv: Transzcedentális Gyógyászat.
Nos ez arról szól hogy a negatív emlékkép törlődik az un. kifolyatással, kibeszéltetéssel. Helyette pedig egy pozitívat igyekszünk bevinni szuggesztióval.
Az a tapasztalatom hogy egy traumaként megélt emlékkép rögzül a tudatalattiban mivel ösztönösen lenyomjuk oda és évekig úgy kerülgetjük mint egy körülkerített szörnyet. Tisztes távolból nézegetjük mert ijesztő még rágondolni is. Aki önként vagy segítséggel lerántja róla a leplet és szembenéz vele akár többször is az egyre kisebbnek s jelentéktelenebbnek fogja érezni. Nem az általában szép gyerekkori emlékeket kell törölni csak mint egy virágoskertet a kártékony gyomot kell kigyomlálni.
5. én is utánanéztem a hipnózisnak, ez tetszik, de kéne még pár infó róla, mert nagyon általánosan írnak róla, részleteket, hogy lehet e inbgyenesen, hol lehet, stb nem találok.
6. Én kibeszéltem egyszer egy piszchológusnak, részletesen, újra átélve, minden másodpercet kiadva magamból, nem segített hosszú távon, utána sokszor írtam le újra és újra (hogy teljesen kiadjam magamból, hogy ne féljek az emléktől), de inkább egyre rosszabb. Most már van, hogy egy szóról ez az emlék ugrik be vagy beszélgetés közepébe beugrik az emlék és minden este lefekvés előtt az emléket látom... 3 pszichológusnál jártam és 2 pszichiáternél, ezért is kéne valami komolyabb, valami, ami nem elfogadtatná velem, hanem elfeledtetné. De mit jelent az, hogy valami jót bevinni helyette? Ez érdekelne.
Viszont a hozzáállásom is ingadozik, van, hogy egyszerűen röhögök magamon, hogy ilyen emlék kínoz engem és van, hogy egyszerűen a szégyen érzet nem hagy aludni, hogy ez megtörtént velem és hogy béna vagyok... és újra megjelenik bennem a kellemetlen, kínos érzés... és utána az érzés, hogy béna vagyok és nevetséges és bár ne történt volna meg és bár ne lettem volna már akkor életképtelen... De ez egy enyhe leírása annak, amit érzek... Olyankor egyszerre érzem azt, hogy bár meghalnék (de nem akarok öngyilkos lenni, csak az érzés ugrik fel), bár elsüllyednék szégyenemben, dühös vagyok, csalódott vagyok és sírnom kell...
Aztán belegondolok, hogy az életem remek, jól fizető állásom van, van két kutyám, akiket imádok és akik velem vannak, van egy lakásom, ahova hazatérhetek, nem vagyok beteg, nincsenek anyagi gondjaim; Szóval mindenem megvan és boldog ember vagyok, sajnos van, akinek nem jutott ennyi jó az életébe, van aki a 8. életévét se érhette meg mert belehalt a rákba vagy agyonverték a szülei...
Van hogy erre elmúlik, de pár óra múlva újra beugrik, van hogy nem múlik el erre sem és ilyenkpr plusszban dühös is vagyok hogy szép az életem akkor minek kell kínozni magam egy emlékkel.
Azt se értem, hogy ez miért az elmúlt időben erősödött így fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!