Mit tegyek, hogy megis "izgalmasabb, de boldogabb" eletet eljek? 15/f

Szia!

Tudom, hogy egy szívműtét nem olyan, mint egy horzsolás, vagy egy bokaficam. Nem tudom, hogy mennyire terhelheted magad.

Azt írod, hogy életcélod nincs. Miért érzed ezt így? Olyan sok tizenéves van mostanság, akik nem találják a céljukat. Miért kell ennek így lennie?

Találj ki magadnak célokat! Olyanokat, amiket nem könnyen, de kitartó munkával meg tudsz valósítani.

Fel a fejjel haver!

Amúgy meg nem biztos hogy olyan sportot kellene csinálnod, mint a foci, ami időnként anaerob, pl egy gyors sprint, egy támadásnál. Neked inkább valamilyen állóképességi sport feküdne szerintem, mint pl túrázás, hosszútávúszás.

Barátnőd meg majd lesz, ne aggódj, de ne akarj mindent, azonnal!

Annak idején, a műtétet leszámítva én is ugyanazokat a dolgokat éltem meg, mint te.

36/f

Szia! Én egy 34 éves nyanya vagyok. Saját tapasztalat alapján azt tudom mondani, hogy a következő 15 év, ami előtted van, nagyon érzékeny periódus. Ugyanis amit most esetleg elrontasz, utána az élet hosszabban következő folytatásában végig amiatt siránkozik az ember.

Ezt a legnehezebb megérteni 15 éves fejjel. De azután, később nem lehet már változtatni. Segít egy kicsit a képzelőerő. Képzelj el egy ideális sorsot magadnak, ide le is írhatod, segíthetek is elképzelni. Amit nem szívesen veszítenél el, mint lehetőséget. Mert a dolgok egyáltalán nem olyan szilárdak, egy hajszálon függenek igazából, és amikor észreveszi az ember, általában késő.

Ahhoz hasonlíthatnám, hogy most talán úgy érezheted magadat, mint egy hal, amit kifogtak egy hálóval. A sokféle érzelem miatt esetleg evickélsz. De az élet olyan, hogy a sokféle belső élménnyel, érzelemmel nem annyira, de az evickéléssel el lehet rontani. Igazából az a dolognak a kulcsa, hogy várni kell, amíg visszadobnak a vízbe. Lehet, hogy 30-35 éves korodban jön el az az érzés, hogy majd azt érzed, hogy végre teljesen elengedtek, szabad vagy és önmagad lehetsz, végre elindulhatsz abba az irányba, amerre egész eddig akartál volna haladni...

Ellenkező esetben, nagyon sokféleképpen el lehet rontani, ami a későbbi szabadságot teljesen ellehetetleníti. Ha most megelégedsz az lehetőségeiddel és az ismerőseiddel, és várni tudsz az életre vonatkozó követeléseiddel, akkor később nem fogod vádolni magadat, hogy milyen kár, neked ez se volt jó, meg az se volt jó. Rálátsz majd a mostani életedre akkor, látod majd, hogy be voltál zárva, és látod majd, hogy miken gondolkodtál, csak ki kell ezt várni. Igazából változik az élet és az életkörülmények, csak gyerekkorban tűnik úgy, hogy minden megváltoztathatatlan.

Nekem nagyon furcsa volt, hogy ugyanaz a valaki vagyok belül, és mégis szabadon sétálgathatok az iskolán kívül, holott nem tettem érte semmit, abban az időben meg ha szétrágtam volna az iskola vasrácsát, akkor sem engedtek volna ki. Ilyen az időmúlás. Furcsa jelenség, rá kell még szokni, gyerekfejjel ezt még nem tudja az ember.

Családalapítás, jó munkahely, jó szomszédok. Ezt tényként kezeled, hogy meg fognak valósulni?

Ezekért meg kell dolgozni, nem a feudalizmusban élünk. Kapitalizmus van, ordas eszmékkel, mondvacsinált, de valóra vált gátakkall...