Kétségbe vagyok esve. Mit tennél a helyemben?

19 éves lány vagyok. Az egyetem nem jött össze, OKJ-s képzésre járok, de nem bánom, mert nagyon tetszik a szakma. A családom nem igazán szeret. Ezt nem részletezném, ézem és látom. Mindig szerettem volna egy barátot, akit szerethetek és aki szerethet a szüleim helyett is. Lett is barátom. Ki teszem érte szívemet-lelkemet, szülinapjára tortát is sütöttem, meg minden. Annyira vágyom arra, hogy boldog legyek. Valahogy nem jön össze semmi. Nincsenek közös programjaink, sétálni járunk ki, nem sokat beszél velem. Akkor találkozunk, amikor én szólok, és őt nem is érdekli semmi, ami velem kapcsolatos. Pedig én nagyon szeretem. Aztán látom azt, hogy mások rengeteg helyre együtt mennek el, nekik elsőre sikerül az egyetem, őket szereti a családjuk. Legalábbis egyik ismerősömnél ezt látom. Tudom nem szép dolog, de rettenetesen irigy vagyok rá. Ezekszerint én hiába igyekszem, nem fog változni semmi? Én is szeretnék boldog lenni még ebben az életben legalább egyszer.