Adnátok pár inspiráló ötletet, hogy ne legyen ilyen rossz a kedvem, ne stresszeljek? (lent)

Dióhéjban: kollégista vagyok több, mint fél éve, de még mindig nem szoktam meg ezt az egészet. Budapesten vagyok, távol az otthonomtól (250km), és rendben, hogy ez egy nagy és szép város, sok lehetőséggel, mégis kínoz a honvágy, és mindig rossz kedvvel indulok el otthonról, és mikor a koleszban kell lennem, akkor a tetőfokára hág a dolog, azt utálom ugyanis a legjobban. Itt hagyni nem akarom az iskolát, mert szeretem, tetszik a szak, megy is, és ez a legközelebbi ilyen szak a városomhoz. Sokszor ismételgetem, hogy elvégre 18 vagyok, felnőtt, nem kéne így viselkedjek, de néha nagyon elszontyolodom, olyan fura itt minden. Ismerkedem, kolin belül is van pár barátom, szaktársakat szeretem, mégis sokszor érzem magam magányosnak. Buliba ritkán megyek, mert másnap reggel nem tudnék felkelni, és katalógusos óráink vannak.

KÉRÉS/KÉRDÉS: Hogy érezhetném végre jól magam, hogy ne csak azt érezzem, hogy "beletörődöm, és csinálom"? Mindig arra gondolok, másnak a helyzete milyen rossz, én meg itt rinyálok a fűtött helyen, de sokszor nem vigasztal ez a tudat.