A besárgulás egy rákos betegnél a test "ön-mérgezésének" első jele?

Jólértem,hogy egy fiatal háíaspárról van szó, akinen egyik tagja a beteg?? Tehát nem egy idősebb hozzátartozót ápolnak?

Jaj, ez így nagyon rossz lehet. Én tuti eladnám a lakást később, ha ilyen helyzetben lennék. :S

És ha Te így látod, szerintem aki ápolja, ő is tudja valahol méllyen, hogy mi a helyzet, csak közeli hozzátartozóról baromi nehéz elfogadni, hogy meghalhat. Én az utolsó pillanatig azt gondoltam, hogy Apukám meg fog gyógyulni (pedig így visszagondolva esély sem volt rá). lehet,hogy a beteg párja is reménykedik még, nem fogadja el, hogy nem lehet visszafordítani a folyamatot.

Egyébként segíteni szeretnél neki? Ez amúgy azért is nehéz, mert később pl. érezheti azt is a túlélő, hogy jaj, miért adtam kórházba, itthon sokkal többet tehettem volna érte. No de ez nehéz ügy és mindenkiben más fogalmazódik meg ilyenkor.

A sárgaságról; bizonyos "gyógyterápiáknak" a velejárója.

Otthon, vagy a kórházban? Nem feltétlenüll a beteg dönti el, hanem a kórházi ágyak száma. A kórházaknak nem biznisz az elfekvő, nekik az a jó, ha cserélődnek a betegek. Lelketlenül hangzik, de sajna ez az igazság. Az én apám egyébként '73-ban halt meg rákban. 39 éves volt. Akkor már régesrég tisztábann voltak a rák gyógyításának sokféle lehetőségével. Azóta sem alkalmmazzák egyiket sem. Ez nem összeseküvéselmélet, aki kicsit is tisztában van a gyógyszeripar működésével, annak ez nem titok.

Ami a lakást illeti. Mindenki másképp éli meg ezeket. Anyám a világ kincséért meg nem válna a lakástól, ahol apám az utolsó napjait élte. De természetesen olyat is ismerek, akinek rémálmai lennének, ha ott kellen élnie, ahol valaki meghalt.