Depressziós a párom? Fogalmam sincs, hogy segítsek. Van valakinek, ötlete, tapasztalata, tanácsa?

Vidd el valami párterápiára (Családterápia)

[link]

Gratulálok azoknak az IQ betyároknak itt, akik rögtön befosnak, és "SZÁLLJ KI!", bizony, nehogy segítsünk egymásnak. Ez az! Így tovább! Egy depressziós embernek más sem hiányzik ahhoz hogy még egy ember belé rúgjon. Az ilyenekből lesz az öngyilkos.

Ülj le vele beszélgetni, ha kell, menjetek el pszichológushoz, próbáljatok elmenni valami olyan helyre ami kikapcsolná, valami rendezvényre, vagy egy moziba stb.

El sem hiszed, hogy mennyire ismerős minden egyes mondatod. Sajnos :(

Mindegy, hogy ott van-e az az ember, akit szeretsz, mert amilyen most, az elviselhetetlen számodra, és nem tudhatod, hogy mennyit leszel ezzel az emberrel és mennyit lehetnél azzal, akibe úgy érzed, hogy beleszerettél.

NEM TEHETSZ RÓLA, ezt a legnehezebb elhinni egy küzdő típusú embernek, de így van. És egyáltalán nem biztos, hogy tudsz neki segíteni.És nem is a te feladatod, a párkapcsolat nem orvos-beteg viszony.

Van, hogy nincs mit tenni, van, amit nem lehet megoldani, és ezt sajnos el kell fogadni.

Ő nem fog küzdeni, legalábbis abban az értelemben, ahogy reméled, ez szinte biztos. (Még azon is érdemes szerintem elgondolkodnod, hogy mit küzdött ő ténylegesen a ti kapcsolatotokért, vagy hogy ő hogy élte meg az egészet, szerintem egészen máshogy, ahogy te). És ha csinál is majd valamit egy idő után, ami nem kizárt, akkor sem szabad más mércével mérni mint egy nem depressziós embert, hogy tőle ez is nagy dolog. A párkapcsolat az párkapcsolat, amiben neked jól kell érezned magad, nem szabad beleesni abba, hogy van a párkapcsolat, ami ekkor meg akkor jó és van párkapcsolat vele, ahol relativizálod hogy most jobb, mint amikor olyan rossz állapotban volt. Hogy olyan dolgokat is jó irányba tett lépésnek látsz és ünnepelsz, amik iszonyú mininálisak, ráadásul bármikor visszafordulhatnak minden előzmény nélkül, vagy olyan körülmény miatt, amit nem tudsz befolyásolni.

Tényleg nem tudod elképzelni, hogy találsz fél év, vagy egy év múlva, vagy akármikor valakit, akivel úgy érzed, hogy kölcsönösen ugyanazt akarjátok?

Az iránta érzett szerelmedben szerintem rengeteg van abból, hogy feladtál és küzdöttél érte és azt szeretnéd érezni, hogy megérte, és ami felőröl, az az, hogy nagyon látod már most, hogy nem érte meg a küzdelmet (csak nem szeretnéd elhinni). Iszonyú nehéz elengedni egy ilyet, de sajnos akármennyire fáj, ilyen kapcsolatból csak menekülni érdemes, még ha egy időre félig (vagy egészen) bele is halsz... :(

Neked biztosan lehet jobb életed hosszútávon, mert nem vagy depressziós, neki viszont aligha. Nem mented meg magától, ha vele maradsz, vagy ha szakítotok és utána visszafogadod.

Ugyanazokat a köröket fogjátok ismételni, amire nagyon rámehetsz és évekig tarthat és nem jutsz egyről a kettőre :((((