Szerintetek menyire határozza meg a "bizonyos" "valamilyen-" gyerekkor a késöbbi életed . Van e hatása, nyoma? Orvos mit tud ebben segiteni esetleg?

nagyon sok dologra most jövök rá, hogy mit miért teszek....

pl anyám kisgyerek koromba azzal fenyegetett h jobb lenne ha megölne

most nem félek a haláltól, próbáltam öngyilkos is lenne de nem jött össze..viszont az anyámat sem tudom szeretni

mindig azt mondta, hogy engem senki sem szeret,

most nem járok társaságba, félek ismerkedni, és nem is akarok, az emberek, akikről azt tanultam,h utálnak, nem érdekelnek, szívesebben vagyok egyedül

apám egy másik faluban él

el sem tudom képzelni, hogy férjhez menjek és együtt kelljen élni valakivel

sosem főzött

nem szeretem a főtt ételeket

és stb

elképesztő tényleg, mikor észreveszed magadon felnőtt fejjel, hogy egy-egy élethelyzetben a jelenleg, és a múltban is, azért döntöttél úgy mert azt láttad...

A gyerekkori "élmények", a gyerekkorban átéltek egész életünkre rányomják bélyegüket, nem múlnak el nyomtalanul. Ez persze nem azt jelenti, hogy a felnőttkorod életmódját határozzák meg. Azt te magad határozod meg azzal, hogy tanulsz, dolgozol, terveid vannak, megválogatod a társaságod, kulturált ember módjára élsz. De a gondolatvilágodban mindig jelen lesznek a gyerekkorban látottak, tapasztaltak.

Tulajdonképpen kétféle gyakorlat/embertípus létezik ilyen szempontból: az egyik, a "nem esik messze az alma a fájától" elv szerint ugyanúgy él és viselkedik, mint amit gyerekkorában látott. A másik, aki azt mondja, én nem akarok ilyen lenni, azért is megmutatom. Ő az, aki tudatosan alakítja az életét, a lehető legjobban eltávolodik a gyerekkori életmódtól, környezettől. Mindenről eszébe jut, mi volt akkor, és csak azért sem akarja ugyanazt sem magának, sem a családjának.

Egy jó pszichológus sokat segíthet, de a nyomokat nem tudja teljesen kitörölni. De lehet, hogy nem is kell teljesen, mert akkor mindig tudni fogod, mi az, amit nagy ívben kerülnöd kell. Egyre kell nagyon vigyázni, hogy ez a gyerekek felé ne úgy csapódjon le, hogy "bezzeg, amikor én gyerek voltam, ..." Te nem tehetsz arról, ami akkor volt, a gyerekeid még úgy sem, ezért a saját gyerekkor negatívumait nem szabad gyereknevelési eszközként felhasználni.