Honnan tudom, hogy nem álmodom?

Kétezer évvel ezelött Dzsuang Dszi,

a mester, egy lepkére mutatott.

– Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam

és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam,

s a lepke vígan táncolt a napon,

és nem is sejtette, hogy ö Dzsuang Dszi...

És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom, – folytatta eltünödve, –

mi az igazság, melyik lehetek:

hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét

vagy a lepke álmodik engemet? –

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi!

Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! –

Ö mosolygott: – Az álombeli lepke

épp így hitte a maga igazát! –

Ö mosolygott, én vállat vontam. Aztán

valami mégis megborzongatott,

kétezer évig töprengtem azóta,

de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,

már azt, hogy minden kép és költemény,

azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét,

a lepke öt és mindhármunkat én.

Kedvencem Szabó Lőrinc és számomra ez az egyik legszebb verse

Szabó Lõrinc: Valami örök

Valami örök tovasuhogás

Valami puha csöndbe, puha végtelenbe,

Valami tegnap, mely mintha ma lenne,

Valami vízalatti ragyogás,

Valami messze, panasznéma gyász,

Valami jaj, melynek már nincs keserve,

Valami vágy, s a vágy tilalma benne,

Valami könnyű, szellőhalk varázs,

Valami, ami nem is valami,

Valami még kevesebb, az, ami

Valami tűntén kezd csak sejleni,

Valami lassú, árnyhűs rejtelem,

Valami, ami újul szűntelen,

Valami gyors, lőtt seb a szivemen.