A kisebbségi komplexus legyőzhető?

A barátommal 1,5 éve vagyunk együtt. Ő 21, én 18. A volt barátnője a problémám, ami megkeseríti a napjaimat, az életemet. Leírhatatlan rossz érzés, aki nem érzett még ilyet fel sem fogja ezt. Nem tudom elképzelni, hogy a barátom engem jobbnak/szebbnek lát. Nem attól félek hogy szereti még! A lánynak rengeteg az önbizalma, pénze, ruhája, tudom hogy nem ennek kéne számítania, de annyira drasztikus a helyzet hogy de, ez számít. Akármikor meglátom a suliba (vagyis mindennap) remegek, gyomoridegem van, és sírógörcsöm. Nem tudom levenni róla a szemem, amikor nem néz rám, mindig őt nézem, hogy mennyivel jobb nálam mindenben. Minden apró dologban, pl szép a bőre, barnább mint én, megint új a fülbevalója. Kérlek ha most azt gondolod, egy tipikus kis hisztis p*csa vagyok aki csak irigykedik, ne is olvasd tovább! Sokkal komolyabb dolgokról van szó.. Minden éjszaka vele álmodok, csak szimplán annyit hogy mindenki őt nézi, és már megint új cuccot vett.

Tudni kell, hogy barátom utálja, segíteni próbál, de már rég nem elég, hogy "csak" annyit mond engem szeret, és mindenbe jobb vagyok. Én nem ezt akarom hallani.

Tényleg rengeteg az önbizalma a lánynak, jobbnak gondolja magát mindenkinél, főleg nálam, és most már én is így gondolom... Látja rajtam hogy gyenge vagyok és megteheti velem.

Ha tudom hogy véletlen egy helyen vannak ( ritkán nagyon ) a barátommal, mindig csak arra tudok gondolni hogy biztos azt gondolja róla, milyen szép lány. Mivel az érzelmek elmúlnak, de a testi vonzalom nem. (rá lehet cáfolni).

A barátom kerüli őt, engem szeret, már háromszor szakítottam vele majdnem, úgy hogy nagyon szeretem. Kezdem úgy gondolni jobban érdekel a saját egészségem, mint a kapcsolatunk. Nagyon kivan a barátom, de ő "csak" elveszítene engem, én meg "csak" elveszíteném őt, a saját hibámból, a saját döntésem miatt. Milyen nehéz lehet ez a helyzet ha egy (nagyon) szerelmes lány ilyenre képes. Úgy gondolom jelen pillanatban, ha a volt barátnőjével "szakítani" akarok, a barátommal is kell.

Persze lehet megmaradna a kisebbségi komplexus, de már nem kötne hozzá senki, és ez a komplexus csak vele kapcsolatban van. Más lánnyal szemben nem ez a helyzet.

Olyanokat kértem barátomtól hogy csaljon meg, hogy ki tudjak ábrándulni. És a szomorú, hogy komolyan is gondoltam.

Nem találok megoldást, 1 éve tart ez, minden egyes napom erről szól, nem tudom magam sehogysem túl tenni, pszchiológus segítségét szeretném kérni.

Ő tudna segíteni? Szakember nélkül már meg sem próbálok semmit tenni, de abban sem vagyok biztos hogy ő tud segíteni. Így kell élnem még addig, amíg a közelében vagyok? ( Ha elkerülnénk egymástól és többet nem találkoznánk, megoldás lenne. de a suli miatt nem ez van.)

Köszönöm a válaszokat, kérem csak az írjon aki együtt tud érezni, még akkor is ha nem volt ilyen helyzetben még. Vagy legalább csak érti miről beszélek.

Üdv.