Általános egészségiállapot-javítást hogyan? Sok gondom van, pedig még nagyon fiatal vagyok.

19 éves lány vagyok. Sok e.ü. gondom van. Egyik se vészes még, de tudtommal azzá válhat.

Szóval gyomorsavgondok, fül-orr-gégészeti gondok az orvosok szerint a gyomorsav miatt, hosszú, rendszertelen ciklusok, enyhe gerincferdülés, néha itt-ott gyulladt íny (van koronám és pár tömésem is már), gyenge izomzat, abszolút nulla állóképesség, nem túl jó egyensúlyérzék, rossz tanulási képességek (kétszer, háromszor annyi idő megtanulni valamit, mint másnak). Többször voltam már túl sovány, most is az vagyok (18 körüli BMI-index).

Csecsemőkoromban elmaradott voltam, kivették a mandulámat, a féregnyúlványomat, egy vadhúst, telenyomtak kétszer is antibiotikummal, mert meghaltam volna...

Ráadásul szorongásra, rosszkedvre fokozottan hajlamos vagyok.

Amennyire én tudom, egy-két dolog a felsoroltak közül hajlamosabbá tesz a szív-érrendszeri betegségekre, mások mozgásszervi betegségekre (olyan ráadásul több is van a családban), allergiára, stb...

Erősebb, egészségesebb, fittebb szeretnék lenni, és ha gyermekem lesz, nem fájós háttal, derékkal akarom nevelni úgy, hogy hamar kifáradok, és mikor tinik, nem akarok infarktust.

Szóval jobb általános egészségi állapotot szeretnék. Arról nem is beszélve, hogy attól a kedélyállapotom is javulna.

Mit tehetnék? Nincs sok pénzünk és még kevesebb lesz. Időm sincs sok, és jövőre már még kevesebb lesz.

Próbálok rendszeresebben enni, pár hónapja otthon reggelizem, most bevezetem azt, hogy korán vacsorázom. Napi kétszer-háromszor, néha négyszer eszem zöldfélét. Próbálok kevesebbet nassolni. Évente egy vagy két vitaminkúrát tartok.

Próbálom magam rászoktatni, hogy iskolaidőben is rendszeresen mozogjak.

De ez mind kevés.

Titeket, ha egészségesen éltek: mi motivál?

Hogyan oldjátok meg olcsón?

Ha a család nem úgy él, hogyan oldjátok meg, hogy ne vegyék észre, hogy különcök vagytok? Vagy elfogadjanak?

Az én családom is próbál egészségesen élni, de nem elég, amennyit tesznek. És bizonyos szint után mániákusnak, betegesnek tartják. Na most, ha egy fővárosi megtesz annyit, amennyi már pont elegendő a káros hatásokat ellensúlyozni, az már a családom szemszögéből túl van a határon. Pl. a napi háromszori zöld-evés már szerintük túlzás, vagy ha valaki rendszeresen, korábban akar vacsorázni, az is mánia, vagy betarthatatlan...