Szerintetek hogyan tovább?
Röviden felvázolom a "helyzetem", és hátha tudna nekem valaki tanácsot adni.
Valahogy körülöttem az élet mindig úgy hozta, hogy sokat idegeskedem.
Gyerekkorom nem volt a legszuperebb, apukám sokat ivott, sok volt a veszekedés otthon, szóval nem volt nyugodt a légkör.
Közben férjhez mentem,megszületett az első lányom, egy ideig otthon laktunk szüleimnél a tetőtérben.Sajnos apu a viselkedésével elüldözött bennünket. Közben megszületett a második lányom, vele sajnos nagyon nehéz terhességem volt, majdnem elveszítettük őt.
Most ott tartok, hogy lassan másfél éve nem aludtam egy jót, nem tudok pihenni ( kezdetben rendszeresen ébredni kellett a szoptatás miatt, most pedig hol az egyik lány ébred, hol pedig a másik)
Teljesen kimerült vagyok, fáradt, és néha alig tudok örülni bárminek is .
Elég sokszor veszekszem minden ok nélkül.
Szerintetek mi lesz így, mit tegyek, hogy ez ne így legyen?
Úgy érzem, hogy a gyerekkorom miatt bennem van az alap nyugtalanság.
Én boldog vagyok, mert van két lányom, akiket mindennél jobban szeretek, és szeretném ennél sokkal, de sokkal boldogabbnak érezni magam, mert érzem, hogy nem teljes...de hogyan?





Nagyon szépen köszönöm neked, hogy válaszoltál!
Nem vagyok tolakodó, ha megkérdem, hogy hogyan érted azt, hogy lezártad magadban?Nem tartod a szüleiddel a kapcsolatot, vagy pedig megpróbálod elfelejteni mindazt a rosszat ami veled történt, és túlléptél?
Valahogyan nekem is le kell zárnom magamban, és igazad van koncentrálnom kell a saját családomra, a férjemre és a lányaimra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!