Hogyan tudok addiktológussal anonim beszélni a drogproblémáimról?

hát őszintén szólva szerintem ez fejben dől el.

én pont ezért akarok beszélni egy szakemberrel, mert amióta bevágtam a fejem, nem hogy nem szívok, még csak nem is dohányzom, alkoholt sem iszom.

egyszerűen tisztán akarom megélni az életemet.

pedig én nem hogy napi rendszerességgel szívtam, én ÁLLANDÓAN szívtam - megtehettem, jókor voltam jó helyen, ingyen volt, amennyit akartam, ráadásul jóféle holland fű...

még el sem szívtam a cigimet, amikor már tekertem a következőt.

ilyen intenzíven mondjuk "csak" másfél évet szívtam...

Maradjunk annyiban, hogy már mindenki csak ganjamamának szólított. a fősulim olyan, hogy a tanárok is szívnak, ez nyílt titok, ajándékba kapják tőlem a gombát,...

(meg ne kérdezd, melyik ez a suli, biztos nem mondom meg. - annyi legyen elég, hogy művészeti:D)

Szóval amióta bevertem a fejem (és előtte találkoztam egy emberrel, aki nagyon nagy hatással volt rám, teljesen tisztán él, és mégis ő a legjobb a "szakmában") azóta én semmit nem fogyasztok, viszont néha rám jönnek olyan furcsa rossz hangulatok, depresszió féle, meg szorongás, de nem tudom, lehet-e ennek köze ahhoz, hogy nem szívok, vagy csak az ütés utóhatása?...

Szóval én nagyon örülök, hogy megismertem a fű hatását, amikor elkezdtem, sok dologban segített magammal kapcsolatban.

Nem beszélve arról, hogy hány embert ismertem meg a fű révén...

De most úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy komolyan vegyem az életem.

Fontos minden perc, ki kell használnom, hogy fejlesszem magam azon a téren, amit hivatásomul választottam.

Nem lehet fontosabb, hogy elmenjek a haverokkal kocsmázni, hogy pasizzak vagy szívjak.

(pláne, hogy nem mindig volt ingyen, és elég kemény pénzeket tudtam rá elkölteni...)

Na oda akarok kilyukadni, hogy nem tudom, a barátod sikeres-e a munkájában, kiegyensúlyozott-e az élete - látszólag valószínűleg igen.

De most meg kellene tanulnia, hogy fű nélkül is kiegyensúlyozott legyen.

Úgy tudnám leírni, hogy a fű nekem olyan volt, mint egy repülő, amibe csak be kell szállnom, és repülök, nincs semmi dolgom, csak ülni a fenekemen.

Most már szeretnék a saját szárnyaimon repülni, ehhez pedig nincs szükségem fűre.

+ nyilván ti is tudjátok, hogy azokban a kultúrákban, ahol ennek több ezer éves hagyománya van, ott a fű szívása csak az öregek kiváltsága.

Tehát én akkor fogok újra szívni, ha úgy érzem, hogy már "kiérdemeltem".

Ha a barátod nem jön rá erre magától, soha nem fogja abbahagyni a szívást - szerintem.

Nekem is volt ilyen barátom, mondjuk ő inkább ivott, én örültem, ha szív, akkor legalább nem volt bunkó...

Egy másik barátom napi 6-7 cigit teker, mellette 9 éves kora óta dohányzik, szintén nem hiszem, hogy valaha is le fog szokni a fűről.

Biztos vagyok benne, hogy kompenzál vele.

Állami gondozott volt, anyukája korán meghalt, apja meg egy f.sz volt, elég kemény élete van most is, fű nélkül be is kattanna..

Talán a barátod is kompenzál valami régi sérelmet, vagy ilyesmi...

Járjatok nyitott szemmel, hallgassátok a patak csobogását, a fák susogását, a természetben ott van minden, nem kell állandóan szívni, mert az eltompítja, elferdíti ezeket a szépségeket.

(tudom, pont úgy tűnik, hogy nem, mert ha beszívva paradicsomba harapsz olyan, mintha a paradicsom sejtjeiben ott tombolna a nap sugarának minden ereje, de neeeeeem....:))

Ott van az szívás nélkül is.

Remélem, segítettem.:)