Mit kezdjek a túl változékony érzelmemmel?

Próbálok visszaemlékezni, régen is ilyen voltam e, de nem igazán sikerül.

Az biztos, hogy a változékony hangulatom jelenlegi oka a barátom. Kb két éven át vadul szerettem - voltak ott is kilengésem, de akkor mondjuk fél-egy órát mérgelődtem valamin, aztán megint felemelkedtem a felhők fölé.

Aztán volt egy elég komoly problémánk, és körülbelül háromnegyed éven át a rosszkedv dominált.

Nagyon durván "lent" voltam.

Aztán elkezdtem felengedni. Most egy éve tart ez, amiben vagyok, és nem tudom megmondani, ilyen maradok e már örökké. Pár naponta változik meg gyökeresen a hozzáállásom mindenhez. Hosszabb ideig nagyon jól érzem magam, aztán valami, ami nem lenne nagy dolog, nagyon elszomorít.

Most épp egészen össze vagyok törve. Csak a rosszra tudok gondolni, és nagyon nehezen tudom magam kicibálni ebből. Gondok vannak a családommal meg aprócseprő butaságok, amik mindenkinél. De mások mégsem zárkóznak be a szobájukba, a semmiből előtörő zokogással, hogy igazából közben nem is gondolnak konkrét okra...

Azt hiszem (reméélem), most egy hétig jól fogom magam érezni. De előre félek, mikor jön megint elő a sötét szörnyike, hogy csak rossz dolgokat juttasson eszembe.

Próbálkozom az önszuggesszióval. a Pozitív gondolatok beültetésével. Nehéz.

Mit tehetnék?