Miért vagyunk ennyire energiahiányosok? És miért lehet szinte általános szinten mérni?

Én is ettől szenvedek, pedig:

- van párom, akivel nagyon jó a kapcsolatunk, testileg-lelkileg összeillünk

- szeretem a lakást ahol lakunk, jó környék

- szeretem a munkahelyem

- fizetésünkből megélünk, fel tudjuk adni a csekkeket, nincs gondunk a kajával

- vannak barátaim, szervezünk programokat

- van célom, tanulok munka mellett, de élvezem, nem megerőltető

- van hobbim és időm is van rá

- erős vitaminkészítményt szedek, ügyelek a változatos és egészséges táplálkozásra

- betegségem nincs, súlyom normális, külsőmmel nincs bajom

Tehát úgy néz ki minden rendben és mégis olyan szinten energiahiányos vagyok, hogy néha az ágyból sem tudok felkelni. Nincs erőm sokszor a létezésre sem!

És nem tudom az okát.

Pedig jó a kedvem alapból, és van is kedvem mindenhez, csak fizikai erőm nincs.

Alapvetően szerintem ellustultak az emberek, és nagyon nehezen kezdenek bele bármibe is (és ez nem magyar sajátság). Én ezt saját magamon (is) látom. Sokszor előfordul, hogy egy rakás, tök jó ötletem van, hogy mit fogok majd csinálni, aztán kb semmit nem csinálok meg belőle, pedig, ha akarnám futná rá időmből is és energiámból is. Mert pl. előbb még leülök a gép elé, és ott ragadok (mint most).

A legjobb kezelési stratégia, ha az ember másokkal együtt kezd el valamit csinálni (barátokkal, párjával, családdal), akkor mindig lesz, aki épp lelkes, és viszi a többieket. Egy héten egy párszor ezt eljátszva csökkenni fog az energiahiánya (nekem legalábbis ez jött be). És kell hozzá az elhatározás, hogy most aztán márpedig nem fogok punnyadni, vagy csinálok vmit, vagy lefekszem aludni, mert ennek így nincs értelme :) Úgyh megyek is :D