Félek az elmúlástól. Jelenleg egy nagyon kellemes élethelyzetben vagyok, és félek, hogy ez nem lesz mindig így. Hogy tudnám háttérbe szorítani az aggódást, és csak élvezni az életet?

Vannak erre könyvek, szakkönyvek. Az ilyen oldalakon nem biztos hogy megadja a választ a sok önjelölt pszichològus ès önmagát szakèrtőnek gondolò felhasználò.

Èn azt tudom elmondani hogy èn hogyan állok ehhez.

Egy kicsit èn is tartottam ettöl règebben aztán egy nagyon jò haverom halt meg 22 èvesen balesetben.

Akkor èrintett meg a legjobban ès gondolkodtam az èletèn ès a sajátomon.

Ő sosem aggòdott, mindent megpròbált ès kipròbált.

Dolgozogt, vállalkozott, csajozott, bulizott, autòit cserèlgette, motorozni tanult, nyaralt itthon ès külföldön ès az èlete tök kellemes volt.

Majd pikk pakk ott áltam a sírjánál, ès akkor gondoltam bele hogy minek stresszeljem túl ezg az èletet amikor olyan rövid, ès bármelyik pillanatban elmúlhat anèlkül hogy kicsit sejtenèm hogy pár pillanat múlva már nem leszek.

Mi èrtelme ennek a sok hülyesègnek ami a fejemet nyomja?

A heverom többet ès boldogabban èlt 22 èves koráig mint mások egy egèsz èleten át.

Engem ez kipofozott.