Láttál már valakit elájulni?

Ezt a korábbi élményem akkor leírtam egy fórumra. Most akkor ide is bemásolom, mert akkor elég jól leírtam szerintem. Ez még 2016-ban volt

"Egész nap mentem, és jöttem. Volt hogy biciklivel volt hogy nem jutottam biciklihez, akkor gyalog mentem. Sok sok kilóméterre van S. Sokaknak segítek hogy elmegyek minden nap hozzá, és így nekem is csurran cseppen valami. De ez nagyon kevés.. Midig kérdezem magamtól megéri-ez? Útközben folyamatos veszélynek vagyok kitéve.. Bármikor megtámadhatnak, mert tudják hogy S-nél voltam és biztos van nálam valami. Nem baj, nyugatatom magam, múltkor üldöztek ugyan de soha nem tudtak elkapni ..,én átúszom a közeli folyót is ha kell múltkor is működött. Lemegy a nap, este van... Nagyon nagy itthon a cink. Senki nem dohányzik, a legkisebb füstöt is megéreznék...,DE. Inkább csinálok most egy pipát alufóliából, gondolom az majd jó lesz. Kicsikét nagyra sikerül, nem baj gondolom pont így lesz jó. Ennyi fáradság után most megérdemlek egy kis extra kikapcsolódást. Telepakolom herbál-al.., ennyit még pont be tudok szívni egy slukkra. Elindulok a beépített szekrény felé.., sötét van bent. Nem baj majd a telefonommal világítok. Be is kapcsolom.., nehéz leülni és kényelmetlen is, de úgyis mindjárt megyek.. Meggyújtom a pipát gyufával mert nincs öngyújtóm. Morgolódok mert lehet a gyufa miatt köhögök folyamatosan, de ha van 200-am azt ugye egyből mindig másra költöm. Begyújtom a pipa fejét és szívom, szívom, csak szívom. Még belefér azt a kicsit, már csak eltudom szívni, ha szétrobban a tüdőm akkor is beszívom.., nyugtatgatom magam. Be is szívtam! Oké, most csak tartsd ameddig csak bírod, ki ne fújd..!

Egy nagy gömböt érzek meg alatta egy egyenest. Morgó vastag, mély hangot hallok hasonló mint a betonkeverő hangja. Hogy ki, vagy mi, vagy hol vagyok, halvány fogalmam sincs. Nagyon félek! Most meg fogok nyekkenni, ez tuti. A gömb elkezd lefelé haladni.. Nagyon rossz érzésem van de valami felcsillan.. A remény. Amikor leér teljesen akkor könnyebb lesz ez tuti, érzem hogy így van! A gömb tovább halad lefelé, már csak egy nagyon kicsit kell kibírni.., már a 3/4 -énél vagyok. Szinte áll az idő! Mindjárt, mindjárt.. jobb lesz!

Valaki vagyok megint jön az érzés a semmiből de ki és mi? Hol vagyok egyáltalán, valami kórházban és épp műtenek? De-ja vu érzés. Szinte ezzel eggyidőben pont a gömb melletti egyenes középpontjába mintha rákapcsolódna egy nagy kapcsoló.., hasonló mint a mátrixban. Van testem újra? Neem csak egyes részeit érzem.. Fejem az már biztos van! Nagy levegővétel hangját hallom, mint aki fuldoklik. Ez én vagyok jön a visszaigazolás.. Kinyitom a szemem, épp a szekrényben fekszem, fejem a földön, a telefonom világít. Zsibbog az egész testem, ilyen még sosem volt, nyugtázom. Dee volt már hasonló, egyszer mikor álmomban nem tudtam megmozdulni. Mi történhetett? Jó mind egy minél előbb ki kell jutnom a szekrényből. Sikerült, ott az ágy inkább felkúszok, és lefekszem, becsukom a szemem és alszok ne is kelljen most semmivel foglalkoznom..."

Első! Le kellene állni az anyaggal.

Kérdező még nem láttam senkit elájulni, én viszont már ájultam el kétszer is (egyszer buszon nyáron dögmelegben - ablak nem volt nyitva, klíma luxus volt, nem emlékeztem rá, második alkalommal altatásos műtétem után próbáltam volna kimenni a wc-re pisit produkálni az aznapi hazaengedésem céljából, de már a kórterem ajtaja után nem jutottam tovább, ott összecsuklottam. Az ápoló vitt vissza a kórterembe és tett vissza az ágyra.)