Volt már olyan veletek, hogy alacsony vérnyomás miatt elájultatok?

Nem az alacsony vérnyomás miatt ájuldozol ha nem a cukor miatt .

Alacsony vérnyomástól is el lehet ájulni. Nekem volt párszor, hogy fekvő helyzetből felpattantam, aztán se kép-se hang, sötét lett, és úgy vágódtam el, mint egy zsák krumpli. Az ájulás önmagában nem veszélyes, de az igen, hogy az ember bebszhatja a fejét a radiátorba, vagy az asztal sarkába.

3-as vagyok, bocsanat, igen, elajulas is volt. Elore ereztem, tehat volt idom foldre fekudni es nem zuhanni. Magamnal voltam, csak hirtelen sotet lett es kiment az ero. Ket szekre fektettek, labakat magasra kell tenni, es itattak, a folyadek jot tesz. Meg hidegvizes torulkozo. De utobbi persze ha segitseg van.

Csak majdnem elájulások voltak, 1 m-re elsötétült minden úgy éreztem megfordul velem a világ, akkor gyorsan felálltam és megittam egy nagy pohár vizet. Vérnyomásom 80 körülire esett le mindegyik esetben.

Egyszer volt, hogy elájultam. Még középsuliba jártam asszem 16 éves lehettem. Egyik órán nagyon rossul éreztem magam. Baromira fájt a hasam, elkezdtem izzadni és olyan gyengeség érzés fogott el, szóval csak szenvedtem a padba, ugyhogy ki is kéredzkedtem az óráról, hogy a büfében vegyek valamit inni és a mosdóban kicsit megmosakodva összekapjam magam. Felálltam, elindultam ki a teremből, pár lépés múlva mikor az ajtó előtt voltam, éreztem hogy baj lesz, vérnyomásom szinte úgyéreztem megszűnt és hirtelen a látásom is kezdtem elveszíteni, de úgy gondoltam van még erőm kimenni és miután iszok kicsit, majd jobban leszek. Rosszul hittem mert pillanatokon belül elsötétült körülöttem minden. Olyan gyorsan történt az egész, hogy nem tudtam tenni semmit és elájultam. Azelőtt (és szerencsére azóta sem)soha nem történt velem ilyesmi, úgyhogy mikor a kép kezdett megszűni kicsit félelmet éreztem, de igazán megijedni sem volt időm. A következő emlékem az esetről, hogy a terem ajtaja előtt kívül fekszek háton, a térdem felhúzva és a tanárom próbált ébresztgetni. Mikor kinyitottam a szemem, zavartságomban hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, mi történt velem, miért fekszek a földön. Mikor megláttam a tanárnőmet, aki egy pohár vizet hozott nekem, akkor eszméltem rá, hogy elájultam. Azt nem tudom megmondani meddig voltam ájult, de max pár perc lehetett. Olyan mint alvás közben, nincs időérzéke az embernek. Egyébként akkoriban gyakran előfordult, ha hirtelen felkeltem ülő/fekvő hegyzetből, leesett a vérnyomásom és kicsit megszédültem. Azóta ez sokat javult és most már nagyon ritkán fordul ez elő. 25/F

Egy a lenyeg. Nem szabad se kinosnak erezni, se varni, hogy elmulik. Soha nem a semmibol jon teljesen varatlanul. Ahogy nem stimmel valami, le kell ulni, ha kell, a foldre, az utcan. Ne varjuk meg, hogy osszeessunk.

Egyszer régen 6 ik osztályos koromban. Leesett a vérnyomásom órákat kellett várnom állva. Körülöttem sokan ültek, mindez egy orvosi rendelőben. Arra emlékszem, hogy a kockakövek elkezdtek forogni, beszűkült a látás, és még láttam dőlés közben, hogy felugrott egy két ember.Bent a rendelőben tértem magamhoz, legalább bejutottam soron kívül.

Nekem nagyon alacsony mindig, és folyton eltudnék aludni, akkor is amikor ki pihent vagyok

Én folyton szédülök az alacsony vérnyomástól, de az a hányingeres szédülés, meg látás és egyensúly zavar. Nagyon rossz.