Mi lehet a bajom?

Iskolában, boltban, utcán állandóan feszengek. Nem bírok mások szemébe nézni, mindig a földet nézem/elnézek mellettük. Nagyon nehezen nyílok meg a baráti társaságomban is. Nagyon nehezen alszok el, sokszor ébredek fel hajnalban is. Este szinte mindig a halálra, a szeretteim elvesztésére gondolok (ilyenkor ,,mini pánikrohamaim" vannak). Néha úgy érzem, hogy csak egy ,,álomban" vagyok, és semminek sincs értelme. Sajnos nem vesznek túl komolyan. Mostanában elég hanyag vagyok, régebben mindig összepakoltam magam után nagyon hamar. Egyre jobban magamba fordulok, sokszor azt érzem hogy senki sem szeret. Ezek minek a tünetei?

(Már több mint 5 éve járok pszichológushoz, de nem emiatt, hanem egy kiskori trauma miatt, de ezekről nem ,,merek" beszélni vele, tudom ezen csak én tudok változtatni...)