Mennyire általános, hogy egy 40 éves magyar férfi teljesen egészséges?

Nem általános.

Így van ahogy az előző írta: nem verik nagy dobra.

Én még hozzáfűzném, hogy az egészségességnek vannak fokozatai.

Én itt most nem a WHO szerint meghatározásra gondolok:

"a WHO 1948-as egészségről alkotott definíciója:

Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség hiánya."

...hanem a Mayr diagnosztikáról, ami kicsit részletesebb:

A Mayr-diagnosztika szuboptimális állapota:

A normálistól már eltérő jelek észlelhetők, de a páciens még semmilyen betegségtünetet nem érez. Így néma károkról beszélhetünk. Mivel a páciens ereje teljében és minden tünettől mentesnek érzi magát, ezért nem tesz semmit a betegsége megelőzéséért kivéve, ha a megelőző diagnosztika eszközeivel megadjuk neki a szükséges impulzusokat a változtatáshoz.

A Mayr-diagnosztika „általában egészségesnek mondott” állapota:

Fogalma: ebben a stádiumban Mayr már egy sereg súlyos megbetegedési jelet észlel, habár a szokásos diagnosztikai eszközökkel (labor, röntgen) még semmilyen eltérés nem fedezhető fel.

Megbetegedési jelek: csónak-, gáz-, vagy bélsárhas formákat, kifejezett tartászavarokkal testméretarányok változását, a bőr, a nyálkahártyák eltéréseit, széklet változásokat különböztet meg.

A Mayr-diagnosztika „még nem beteg állapota”:

Ez a civilizált ember leggyakoribb állapota, ha még egészségesnek mondja magát. A laborértékek még többnyire normálisak, vagy a kóros határán mozognak, esetleg enyhe kóros eltéréseket mutathatnak. A „még nem beteg” nem érzi magát teljesen egészségesnek, de betegnek sem. A kötelezettségeit még megfeszített tempóban teljesíti, de gyakran érzi magát fáradtnak, idegesnek vagy épp depressziósnak. Időjárás-érzékenység, alvás zavar, emésztési zavarok, szívtáji panaszok gyötrik többek között. Mivel a kifejezett kóros eltérések mégis hiányoznak, ezért többnyire „sine morbo” vagyis nem beteg diagnózissal elküldik, ő esetleg már egy marék gyógyszert szed, hogy állapotát stabilizálja.

Amikor ebből az állatból még tovább halad, akkor jelennek meg először a szokásos diagnosztikai jelek (labor, röntgen, EKG, stb eltérések) és ekkor kezd el foglalkozni vele a nyugati medicina.