Mit kezdjek vele? Kikészít az öcsém.

Első körben az jutott eszembe,hogy a 16 éves egyke életmód váltotta ki belőled ezt az érzést. Az,hogy valaki megszokja hogy a szüleinek csak ő van,utána meg megoszlik a figyelem,tud ilyen pszhihés viselkedést kiváltani.

Különben még lehetek én a világ legrosszabb anyukája,de én is volt hogy rábízták a kisebbet a nagyobbra. 4 és13 évesek. 1,2 órát nyugodtan ránéztem bízni.Ilyen évente kétszer előfordul. Persze nálunk jó testvérek,és szeretik egymást. Szóval nem értem ezt,hogy miért nem lehetne rábízni a gyereket. Persze nem mindennap. Bár ha ilyen lenne a nagytesó,én sem bíznám rá.

#20 te nagyon sötet vagy, mar ne haragudj. Szoval szerinted itt azon van a lenyeg, hogy HANYSZOR kellett a babara vigyazni. Nem az a baj, hogy 5 oran keresztül orditott szerencsetlen. OMG

A kerdezönek, remelem, sikerül anyukaddal megbeszelni, es sikerül egy mindenkinek megfelelö megoldast talalni. Mindkettötöknek alkalmazkodni kell a helyzethez.

Már miért is kellene a kérdezőnek pszichiáterhez mennie és gyógyszert szednie??? Miért? Mert az anyja felelőtlenül szexelt, és a kérdező nyakára szülte a gyereket, és a kérdező élete is fenekestül felfordult a kicsivel?? Mert ez az igazság. Nem könnyű egy kisbabaval, igen sokat sír stb és neki láthatóan beleszolasa sem volt a dologba mégis tűrnie kell ezt. Gondolom aludni sem tud tőle rendesen, van kisbaba aki végig qludja az éjszakát, de ez a ritkaság. Általában 2-3 óránként felsir mert éhes, nyűgös, fáj a hasa stb. És ha a kérdező nem tudja kipihenni magát? Teljesen érthető hogy ő nem volt fel készülve egy kisbabára, ő nem akart egy kisbabát a szülei akarták, nem ő, mégis ő neki is ki kell venni a részét belőle, akár akarja akár nem. Úgyhogy igen, teljesen érthető a reakció, és higy kb utálja a gyereket. Voltam hasonló helyzetben. Csak nekem nővérem szült a szüleink és az én nyakamra gyereket. Hiába lakott már külön, a gyerek non stop nálunk volt. És akkor nekem is KELLETT rá vigyáznom foglalkoznom vele, hiába eltt volna jobb dolgom, mert különben meg veszekedés volt a szüleimmel hogy miért nem foglalkozok vele. Miért? Én akartam azt a gyereket? Nem. Megkerdeztek róla? Nem. Mégis állandóan foglalkoznom kellett vele, nem hiába utalom azt a gyereket, pedig tudom hogy ő semmiről sem tehet, de értékes időt vett el tőlem, a fiatalsagombol, amiket baratnokkel is tolthettem volna pl. 17 éves voltam, szóval lett volna jobb dolgom is. És azt hogy állandóan, értsétek tényleg úgy hogy ÁLLANDÓAN nálunk volt. Kb. Csak aludni vitte haza nővérem. Minden nap, hétköznap hétvégén reggeltől estig ott volt a gyerek. Ha hazajottem az iskolából még enni se tudtam leulni már rögtön rancigaltak hogy na vigyazzak a gyerekre.

Úgyhogy teljesen megértem a kérdezőt és az érzéseit. És nem neki van szüksége orvosra meg gyógyszerekre. Hanem a drága anyukájának. Első sorban egy normális fogamzásgátló tablettara. És attól mert ott van egy nagy tesó, az nem evidens azzal hogy az ingyen bébiszitter amikor csak futtyentenek egyet. Anyuka magának szülte, ha a nagy tesó akar, és szeretne, és felajanlja hogy segít, vigyáz rá az maximum KEDVES tőle. De nem lehet alap elvaras. Ennyit erről.

Szerintem kamu kérdés, de mindig meglepődöm, hogy a szövegértéssel mennyi embernek van problémája.

Az, hogy a nagyobb testvér alkalmanként vigyáz a kistestvérére teljesen rendben van. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az anyja a kérdező nyakára szülte a gyereket. Az más kérdés, hogy hogyan jött össze a baba. 16 évesen már elég nagy ahhoz, hogy segítsen a szüleinek. Az amúgy nem tűnt fel, hogy a “nagylány” hagyta szerencsétlen gyereket, hadd bőgjön?! Annyi esze azért kellene legyen, hogy tudja, hogy a babák sírnak, sokat.

Egyébként, aki ennyi idősen így viselkedik, és így beszél, ott komoly gondok vannak. Ha az anyja helyében ezt olvasnám, tuti, hogy kijárna egy tasli. Egyáltalán nem jogos a kérdező álláspontja, és nem is értem, hogy hogy lehet megvédeni. Egy önző, elkényeztetett, nagyszájú, hisztis kis liba, akivel ha sürgősen nem kezdenek valamit, katasztrófális személyiséggé fog fejlődni.