Segítség, miért nem szeret a húgom?

Igaza van anyukádnak is meg annak a válaszolónak is, aki azt mondja hogy ne fuss olyan szekér után ami nem vesz fel. DE! Most pont az ellentétét fogom neked tanácsolni, mert lehet érezni, hogy hiányzik neked a húgod és hogy az hogy nem érted mi van vele, szintén egy seb.

Ráadásul esélyes, hogy a hugi rossz társaságba keveredett, és nem kéne rácsapni az ajtót. (Van oylan mondás is, hogy akkor szeress a legjobban mikor a legrosszabb vagyok: mert akkor van a elgnagyobb szükségem rád.)

Szerintem tedd kicsi félre hogy te mit vársz tőle, nem tudja most megadni neked. Mert ha nem hajlandó gratulálni (és cikinek se érzi), akkor valszeg eléggé boldogtalan - talán neki nem nagyon sikerül semmi és ez a féltékenység áll közétek.

Az is lehet, hogy valami szekta behálózta, vagy csak simán az új barátnői viszik a rosszba.

Én úgy viselkednék vele, mint egy kidobott kutyával aki morog meg odakap, akinek el kell nyerni a bizalmát mert bántották rossz emberek. Türelmesnek kell lenni, és szeretni őt, hogy feloldódjon.

Persze közben tartsd azt is szem előtt, amit anyud meg első mondtak: hogy nem kell utána látványosan futni. Egyszerűen csak ha kommunikáltok, akkor rá figyelj, ne te akarj neki magadról mesélni.

Szerintem kicsit irigy rad. Van olyan erzesem, hogy teged tobben kedvelnek, sok baratod van es celtudatosan alakitod az eleted,mig o teng-leng..Valoszinuleg legbelul o is ezekre a dolgokra vagyik, de a termeszetebol adodoan nyilvan nehez dolga van. Ugy tesz mint akit nem izgat, hogy mi van veled, holott hidd el nekem, kepben van o mindennel, csak azert allitja, hogy nem erdekled, hogy ezzel bantson..hogy kevesbe erezd jekentosnek a sikered.

Nezd..en ezt nem eroltetnem. Tovabbra szepen beszelnek vele es orulnek ha vele is tortenne valami jo, de nem tornem bele magam, hogy ujra minden a regi legyen. Ehhez ugyanis ket emberre van szukseg! Amennyiben a hugod- a szamtalan probalkozasod ellenere- tovabbra is undok, akkor hagyd ra! Latja, hogy teged ez bant es csak azert is csinalja! Nehogy mar csak oromteli legyen az eleted..

Szerintem ezt tedd felre egy idore..lehet, ha o is elkezdi epiteni ugy igazan a sajat eletet, akkor rajon, hogy mennyire nem volt korrekt a hozzad valo viszonya..

Nekem erről az én sztorim jutott eszembe.

A húgom és én átlagos testvérek voltunk, vagyis szerettük egymást, de sokat veszekedtünk, sok mindent elmondtunk egymásnak. Aztán évekkel később hirtelen elutasító, mogorva, szűkszavú lett velem. Nem volt bunkó meg ilyesmi, de határozottan éreztem, hogy kerül, és csak minimális kapcsolatot igyekezett fenntartani velem. Nagyon rossz volt, főleg, hogy fogalmam sem volt róla, mi történt... A férjem is észrevette, anyukámnak is feltűnt. Természetesen kérdeztem, mi baja velem, mit csináltam, miért haragszik? De mindig csak a visszakérdezés volt: Miért kellene haragudnom? Ez hosszú hónapokig ment, nem jutottunk előrébb. Aztán egy családi esemény alkalmával elkezdtünk beszélgetni, és elmondta, hogy a volt párja (akivel akkor már nem volt együtt) örökké rólam "áradozott" neki, ezért haragudott rám, féltékeny volt. Most már tudja, hogy nem én voltam a hibás, az exe volt egy s@ggfej.

Szerencsére azóta rendeződött a viszonyunk, egy nagyon aranyos férje van, aki igazán szereti. :)