Ekkora korkülönbség mellett is lehet majd jó kapcsolat köztük?

Nem ettol fugg.

Apam es a batyja kozt 9 ev van do jo a testveri kapcsolat.

Anyam es a batyja kozt 7 ev van de nem is beszelnek egymassal.

Koztem es a hugom kozt 2 ev van de nem mondhatnam hogy jo testverek lennenk.

ezt nem lehet megjosolni,legidősebb és legfiatalabb gyerekem közt 8 év van ,mig kislányom kisebb volt legnagyobb fiam nem tudott mit kezdeni vele ,most hogy idősebb lányom is már nagy fiam is el van vele ,

mig ez kisebbik fiam és kislányom esetében forditva van ,mig pici baba korátol védte,ovta kisebbik fiam hugát és legjobb barátok voltak mostanába már idegesiti huga néha kisebbik fiamat.

A bátyám és köztem 5 év van, az öcsém és köztem 10 év, a bátyám és öcsém közt 15 év. A legjobb testvérek vagyunk,mindig mindent megbeszélünk, számíthatunk egymásra. Hálás vagyok érte hogy ők a testvéreim.

És hasonló lesz a gyerekeim közt is. A lányom most 6 éves, jövőre születik a tesója,7 év lesz köztük.

Szerintem csak nevelés kérdése az egész!

31/N

Rajtad és a személyiségükön is múlik. Testvérem és köztem is ennyi idő van. Sokáig utáltuk egymást. Én legalább is őt mindenképp.

Én kamaszodtam, nyugalmat akartam ülni a szobámban, ő pedig rajtam lógni, piszkálni. A szüleim ezt úgy kezelték, hogy sehogy. Mindent ráhagytak. Gyűlöltem a viselkedését, a cuccaimhoz nyúlkált, megütött, piszkált hogy játsszak vele. Ha fegyelmezni mertem én kaptam ki, ne fegyelmezzem nem a gyerekem. Ne szóljak rá, ő a kisebb hagyjam rá. Lehetne több eszem én vagyok a nagyobb. Ne üss vissza, erősebb vagy ő még kicsi. Ha szóltam: nem érdekel, rendezzétek le egymás között... De persze megne merd ütni, nehogy rámerj kiabálni...

Gondolhatod mennyire szerettem. Szerintem hatalmas szerepe van a szülőnek, de ez bármilyen testvérkapcsolatra igaz.

utolsó, sajnos én is ezt látom egy ismerős testvérpárnál. 6 év van köztük, a fiatalabb mindent megtehet, összetöri az idősebb játékait, bántja, üti őt.

Az idősebb sosem üt vissza, és még rá is van szólva, ha felháborodik, hogy a kisebb összetöri a dolgait. Meg van vele beszélve, hogy mindent rá kell hagyni. Annyira sajnálom szegény nagyobbikat, mert így is egy angyal, de ezekkel az elfojtásokkal szegény már lelkileg kezd kikészülni, vannak már mindenféle pszichoszomatikus tünetei, a szülők meg csodálkoznak, hogy vajon miért.

Az eddigi válaszokból is világosan kivehető, hogy a testvéri viszonyt nem a korkülönbség adja. Viszont a válaszokból sok szülő tanulhatna és levonhatná a tanulságot.

Köztem és a bátyám közt bő 8 év van. Amikor l4-17 éves volt (kamaszkor?) többet civakodtunk, de rövidesen elmúlt. Most is nagyon szeretjük egymást.

Válaszolva a kérdésre: ne aggódj!