Mit tudnék kezdeni a húgommal?

Az én kis öcsém is ilyen. Ez már egy ilyen generáció sajnos. A szülők már nem nagyon foglalkoznak a gyerekekkel, mint az én időmben (22 vagyok), rábízzák legtöbbször a nagyobb testvérre. Azt se felejtsük el, hogy ez az a korszak, amikor kíváncsiak és mindent megkérdeznek/szóvá tesznek, még nem értik/nem tudják, hogy hol a határ. Erről lehet vele beszélni, de ha már sokadszorra sem érti meg, akkor nyugodtan kioszthatod.

Amikor kiosztom az öcsémet, utána mindig meg árulkodni őseimnek és mindig én vagyok a szar, de az nem számít, hogy ő milyen és hogy mik lettek vagy nem lettek megtanítva neki.

A 22 évesen jót nevettem....a te idődben.... hagyjuk ezt. Ez 4-5 évet jelent. Ha mondjuk 50 éves lennél azt mondom oké ez a mondat, így nevetséges.

Egy kicsit degeneráltak a mostani tizenévesek. Igazából senki nem neveli őket sehogy és ez látszik is rajtuk. Nagy az arcuk de tök bénák mindenhez.

Ahogy a mostani fiatal anyukák hozzászólásait olvasom ez csak rosszabb lesz. Most tök természetes, hogy a gyereket kocsival furikázzuk kis korától kezdve, pénzt adunk neki ha elmosogat vagy ha kap egy 4-est. Régen ez alapvető dolog volt, most szinte kötelező. Így nem tanulják meg a pénz értékét és azt hiszik nekik minden jár. Elmennek dolgozni és meg akarnak halni ha 6-kor fel kell kelni és időben beérni. Vagy még kamaszként akarnak meghalni a sok mondvacsinált lelki nyűgjeik miatt :D

Én azért húznék egy határt, nagyon határozottan kijelenteném, hogy "ez nem a te dolgod", "hogy jössz te ahhoz, hogy nekem ilyeneket mondj", "ki vagy te hogy megszabd, nekem mit kellene vagy nem kellene tennem, miként kellene élnem, milyen anyagi helyzetben kellene lennem?" stb.

Megalázni nem aláznám meg olyan szavakkal, hogy "kicsi vagy még", a korára nem igazán hivatkoznék, de megpróbálnám helyre tenni.

Az meg, hogy megy árulkodni, ovis szokás, egy felnőttre árulkodni a másik felnőttnél stb...

Figyelj, ezt most tisztázzuk. Ezért a szülők hibásak! Elmondom neked, hogy nagyon sok családban megy ez így. Persze van ahol fordítva, a kicsinek nincs megengedve semmi, a nagynak minden. Nálunk úgy van ahogy te mondod. Öcsém már majdnem nagykorú, de mindig minden neki van elnézve anyámtól. Folyton ide oda kocsikáztatja, értem egyszer nem ült volna autóba. Ha öcsémnek hangja hallatszódik, már az én nevem van kiabálva anyámtól. Gyerekkorunkban folyton bántott (idősebb vagyok, de lány), volt hogy késsel hadonászott. Senki nem szólt rá. :) Vagy ha rászóltak ő nem engedelmeskedett, és annyiban is lett hagyva.

Szeretem tesómat, igaz egy kissé nagyképű ember lett belőle, de azért látszik rajta, hogy még mindig engem tart előrébb mint szüleinket. nem rá haragszok, hanem a szüleimre. Hogy soha egyikünkkel sem foglalkoztak. És ez ma már ilyen. A világ és a generációnk tele van olyan fiatal felnőttekkel akikkel a szüleik 2 percet nem foglalkoztak tini korukban vagy akármikor máskor. A szülőknek kell változtatni. Vagyis a mi generációnknak, hogy mi már egyenlő félként kezeljük a gyerekeinket.

"Ha mondjuk 50 éves lennél azt mondom oké ez a mondat, így nevetséges."

Szerintem egyáltalán nem. Tényleg elég durva, hogy mennyire felgyorsult a világ ilyen szempontból is, de 2-3 év eltéréssel is elképesztő különbségek vannak. A saját húgomon is látom, néha olyan stílust enged meg magának, ami nekem még gondolatként se fordult volna meg soha a fejemben. Vagy az aktuális élményem ilyen témában a héten történt. Voltam moziban és egy kb 15-16 éves csaj veszekedett mellettem az anyjával, és ilyeneket mondott neki, hogy "az isten verjen meg, hogy lehetsz ilyen hülye". Hát azt hittem kiesek a székből.

Szerintem kérdező igenis szólj rá. Ne veszekedj vele, mert annak semmi értelme, csak higgadtan de határozottan mond meg neki, hogy akkor eddig és ne tovább.

Én már akkor felpofoztam volna ha csak egyet mond a sok közül amit te felsoroltál... Igaz hogy még gyerek és nem tudja még rendesen megválogatni a szavait, mert még nem tud rendesen belegondolni pár dologba, és csak másoktól hallott, vagy olvasott dolgok alapján képes ítéletet hozni.

Én a helyedben erről jól elbeszélgetnék, és hagynám hogy sírjon is. A szüleimmel meg nem foglalkoznék, ő nekik is tudniuk kellene hogy neked van igazad hogy picit megrázod nehogy átessen a ló túl oldalára.

Én húgom 15 évesen kezdett hasonlóan viselkedni, bár nem volt ennyire durva, de tett erős utalásokat hasonlóan a te húgodhoz. Én meg akkor szépen leültem vele és mondtam neki kőkeményen hogy picit vegye észre magát és gondolkozzon el. Mivel tudtam hogy elég értelmes lány volt már akkor a korához képest, csak a viselkedésével voltak problémák. Azt is tudom hogy a társaság miatt volt ő olyan. Ő nem elkényeztetett gyerek, én jobban elvoltam kényeztetve amit be is vallok őszintén, csak én már 19 évesen kaptam a pofonokat az élettől és magamba néztem és a saját káromból tanultam.

Húgomat felkészítettem erre ha már anyámék nem igazán tették, és bár akkor volt ilyen hülye időszaka, de ahhoz képest hamar belátta hogy jobb ha csendben marad és nem üti orrát más dolgába.