Lányok/nők, akiknek idősebb fiútestvérük van, ti hogy jöttök ki egymással? Miket szoktatok közös programokat csinálni?

Ennél távolabb nem lehetnénk egymástól, minta 2 másik világban lennénk. Ő infos inkább, de nem az az introvertált magábaforduló, én pedig gazdaságtudományban “utazom” és kicsit introvertáltabb vagyok.

Kiskorunkban voltak közös programok, manapság max, ha jön külföldről vmilyen rokon. Evvan.

bátyám 29, én 24. tehát 5 év van közöttünk.

gyerekkorunkban sokat játszottunk együtt, mindent lehetett nekem, a mindene voltam. aztán ahogy kezdett kamaszodni, én lettem a "ciki hugica". haverok előtt nem szólt hozzám, vagy ha mégis, akkor flegmán. szóval itt oda lett a nagyon jó viszony.

ennek ellenére most mondhatni jóban vagyunk. sokat nem beszélünk, főleg mert én már nem is lakok otthon, ő még a költözés előtti fázisban van. inkább anyán keresztül tudjuk, hogy mi van a másikkal (anyával egy helyen dolgozom). ha bármi gondunk van, szólhatunk egymásnak, amiben tudunk segítjük a másikat. szülinapra névnapra köszöntjük egymást, ha nagyobb ajándékot vennénk szülőknek, összebeszélünk :) tehát lényegében jó a kapcsolat, de lehetne akár jobb is. közös progik nincsenek, max az ünneplés, favágás :D

8 év van köztünk, így a tinikoromat gyakorlatilag nélküle éltem le, mert 18 évesen elköltözött az egyetem miatt. Ennek ellenére jó a viszonyom vele, de a 8 év korkülönbség miatt más "korosztály" vagyunk, neki már családja van, így csak kettesben töltött közös program nincsen.

Amíg otthon élt velünk, akkor játszottunk azért meg ilyenek.

Nagyon szeretjük egymást, mindenben segítünk a másiknak.

Van 2 bátyám, az egyiket utalom, mindenbe bele kot, en vagyok neki a fos, ahol tud belemkot. Kiskoromban mindig megvert, a porba dongolte az egomat.

A másik, idosebbik batyammal egesz joban vagyunk, ha hazajon mindig egyutt szervezunk valami programot, jokat tudunk beszelgetni, utobbi par evben lettunk nagyon joban, elotte meg ‘kicsi’ voltam hozza.

Én 17/lány

19,26 a bátyáim

Az egyik bátyám 8 évvel idősebb nálam. Gyerekkorunkból nem sok közös emlékünk van, de azok kellemesek, pl. segített a tanulásban és hasonlók.

Később, amikor fiatal felnőtt voltam, sokszor jártunk együtt bulizni, akkor kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. A végén viszont volt egy kis csalódásom benne, amikor nem állt ki mellettem egy üggyel kapcsolatban.

Jóban vagyunk, de nagyon ritkán beszélünk. Ő magától sose keres, de nem csak engem nem, a család többi tagját sem.

Nekem nővérem van, de a férjem (27) és a huga (24) pl. 2 idegen. A huga képes volt elmenni az utcán mellette, hogy rá sem nézett és nem is köszönt. Nem köszönti fel se születésnap, se névnap semmire. Se karácsony...

Sosem kérdezi meg tőle hogy van. Sosem beszélnek telefonon, de ha mégis (kizárólag személyesen ha hazalátogat a családjához) akkor is csak jelentéktelen dolgokról, olyanról ami a húgát érdekli és rákérdez. Mondtam a férjemnek mert ő meg felköszöntötte akkor is mikor az ő fejére rászart, hogy azt hiszi jobb testvér lesz hogy mindent elnéz neki? A húgát nem érdekli ez! Mondtam neki te se köszöntsd fel és ne érdeklődj róla, mert ő olyan vele, ezt érdemli viszonzásul. Igaz eddig sem beszéltek olyan nagyon sokat és lelkizős téma rég volt közöttük... Férjem többet tett érte mint fordítva. Ez nem igazságos így. Tükröt kell mutatni. Igaz semmit nem ér nála. Ráadásul annyira "jó" testvér a hugi, hogy nem tetszik a fejem neki aztán mintha nem is lennék. Amíg nem utált, egyszer voltunk nyaralni a hugával és annak barátnőjével 4en. De ezt nem tudom, hogy aztán mi lett... Én jóban vagyok a sógorommal, néha vitatkozunk de nem úgy nézek rá mint egy senkire. Egy ideig azt mondtam a férjemnek, hogy próbáljanak jobb testvérek lenni. De már nem mondom...