Akinek lusta, trehány a testvére, az takarít utána?

Én kb fél évet kényszerültem a tesómmal lakni, mert felszámolta a munkáját, lakását és az ország másik végébe költözött, de ez előtt és alatt kellett neki egy hely, ahol meghúzhatja magát. Nagyon szeretem, nagyon jó a kapcsolatunk, de hiszem, hogy ha tovább éltünk volna együtt, ez ma nem így lenne.

Koszos, hanyag és rendetlen volt, ami még hagyján: a baj az volt, hogy az a fajta rendetlen és koszos ember volt, aki konkrétan lelakja a környezetét.

Napi rendszerességgel találtam azt, hogy ami leesik a földre (csokispapír, bármi fecni, nájlon), az ott marad, amíg én fel nem veszem. Mikor két hétre elutaztam, a következő állapotban találtam a lakást hazaérkezésemkor:

- ahányszor evett, annyi adag ételmaradék, kenyércsücsök, maszatos tálca volt elhelyezve a lakás pontjain. Ha evett, akkor felállt és otthagyta a cuccait, mint a közmondásos eb a termékét. Meg tudtam mondani, hányszor kajált. Mikor nem volt több tálca, akkor süteményes kínálókról evett.

- A mosogatóban a Mount Everest volt felépítve koszos, beáztatás híján megkövült kajamaradékos mosatlanból.

- Telehamuzta az erkélyemen a növények cserepeit, és a csikket is ott nyomta el. nem csak látványnak borzalmas, de a növények is haldokoltak. Pedig van hamutartó, mert én is dohányzom, csak az tele volt, és ugye nem voltam ott, hogy kiürítsem. Az erkélyen seperni lehetett a hamut.

- A mosogatótálca és a mosdó lerakódott barna szappan és vízkőtrutyival telt meg.

- A szárnyas mosdó széle szemétlerakattá változott, kupakok, csomagolópapírok, flakonok.

- A szemét bűzlött. Mikor megtelt a kuka, nyitott még egy zsákot és azt pakolta tovább, semmit nem vitt ki.

- A hűtő bűzlött és beleöntött valamit, amitől ragadt is.

- A szőnyegeken állt a sár, mert simán bemegy eső után cipővel.

- A járólapoknak a színe nem látszott. Igyekezett felmosni, de a falat jobban maszatolta, festeni is kellett nem sokkal utána, hogy kiköltözött.

- A növényeket a nappaliban ültette át, így állt a virágföld az egyik sarokban.

- Az erkélyen sorakoztak a kávésbögrék, mert kinn kávézott cigizés közben, majd mikor végzett, az ablakpárkányon elhelyezte a csészéket, amikbe belerohadt a tejes maszat. Mikor elfogytak a tiszta bögrék, elővette a tartalék meg vendégváró szetteket, sőt a végén vizespohárból is ivott kávét.

- A tányérokkal szintén: ha nem volt már tiszta, akkor vett elő nagyanyai örökség míves porcelánt, csak elmosni ne kelljen semmit.

- hat tonna mosatlan ruhája volt a fürdőben.

Biztos volt még pár dolog, de ezekre emlékszem. Ráparancsoltam, hogy takarítson ki, mert ezt nem én csináltam. Megcsinálta, amennyire bírta, a végét nekem kellett.

Biztos vagyok benne, hogy ha nem költözik el hamarosan, erre ráment volna a kapcsolatunk, mert én nem vagyok hajlandó más után takarítani, aki amúgy felnőtt, ép ember.

A vicc az, hogy azóta megházasodott és nagyon pedáns lett, ma már nem csinálja ezt.

Nem.

Nem azért, mert nem tudnék plusz egy tányért elmosni, hanem mert attól, hogy "férfi" igenis tanulja meg, hogy a házimunka nem a nő dolga.

Persze, sokszor megy a hiszti, de így járt, én megmondom neki, hogy ha blefullad a retekbe az sem érdekel, de nem vagyok hajlandó takarítani utána, mert nem a cselédje vagyok, hanem a nővére.