Félek, hogy öngyilkos lesz a nővérem. Hogyan segítsek neki? Nagyon rossz helyzet ez.

Van egy nővérem, aki szerintem depressziós. Eleve nem volt egy jó gyerekkorunk, az apánk alkoholista volt és bántott minket. Úgy vettem észre, hogy ő mindig is rosszabban viselte ezt az egészet. Én fiú létemre sokszor visszavágtam apámnak és védtem őket, de ő nem szólt vissza, inkább elfojtotta magában a dolgokat. Szerintem ebből fakadóan volt az, hogy gyerekként nagyon rossz volt, az általános iskolában emiatt a tanárok sokszor bántották, elhordták mindennek, büntették, szidták (nem mondom hogy a mi falusi általános iskolánkban megfelelő pedagógusok vannak) Együtt voltunk napköziben, és emlékszem a végén már olyanokért is leszidták, amiért amúgy nem kéne, pl cicázás közben csalt, vagy ilyen kis dolgok. Leültették a sarokba a fallal szembe, de más gyereket aki lökdösött, ütlegelt másokat azt sose büntették meg.

Anyukám amint tehette elvitte másik suliba, ott pedig a kinézete miatt csúfolták, megalázták napi rendszerességgel. Jelenleg mindketten egyetemisták vagyunk, de ő felnőtt korára egy rendkívül gátlásos, szótlan, otthonülős lány lett. Amikor elkezdte az egyetemet, azt hittük jó hatással lesz rá, hogy majd kinyílik és rájön, hogy ott normálisabbak az emberek, és az utóbbi így is lett, végre normálisan bánnak vele azonban ő még mindig zárkózott, és tele van kételyekkel. Most harmadéves, és szerintem most nagyon rosszul van. Szerintem ráunt erre az életre, szívesebben bulizna, szórakozna, de mégse megy, még pasija sem volt. Egyszer a legjobb barátnője elhívott kávézni és közölte velem, hogy ő észrevette a nővéremen hogy nagyon rosszul van, és többször tett már olyan kijelentést hogy szívesen meghalna, vagy megölné magát, de a családja miatt nem teszi meg.

Én látom rajta, hogy most nagyon rosszul van, sokszor ideges, szomorú, hallom néha sírni is. Próbálok vele beszélgetni, mert gyerekkorunk óta erős a kötelék közöttünk és jó testvérek vagyunk, de nekem nem nyílik meg soha. Anya is segít neki, szakemberhez is elküldtük már. Először pszichológushoz járt, két különbözőhöz is, elmondása szerint semmit nem csináltak, csak meghallgatták. Aztán már egyetemista korában elment egy pszichoterapeutához, ezt a barátnőjétől tudtam meg, azt mondta a barátnője hogy a terapeutája átvágta, vagyis semmilyen terápiát nem tartott, 5 alkalmon keresztül a "diagnosztikus fázisban" meghallgatta, majd azt mondta telefonáljon hogy mikorra jöhet és utána a terapeuta sose vette fel neki.

Nem tudom hogyan lehetne már segíteni rajta, tudom hogy csak magában tudná ezt elrendezni, de nagyon félek hogy tényleg öngyilkos lesz. Nem figyelemfelkeltésből mondja, mert itthon nem szokta mondani és a barátnőjének is csak egy baráti beszélgetés alkalmával említette, de nagyon rossz látni hogy egy ilyen okos, normális lány így elvesztegeti az életét. És most meg van kötve mindkét kezem, mert azt gondolnám hogy egy szakember biztos tud segíteni, de már így is háromnál volt.... Volt már valaki hasonló helyzetben? Aki volt, hogy tudott kívülálló személyként segíteni egy másik emberen?