Ti mit gondoltok egy ilyen "testvérről"?

Soha ne feledd, hogy egy vélemény mindig csak egy vélemény, nem az Igazság.

Neki ezek a véleményei - és mivel felnőtt ember, valószínű te nem fogod tudni megváltoztatni, ha ő változni akar, akkor megváltozik.

Ezzel kapcsolatban olvasd el egy bölcs írást, sokat fog segíteni neked.

"Nem a tények zavarják az embereket, hanem a tényekről alkotott vélemények."

[link]

Meg is mondhatod neki hogy akinek rendőrségi ügyei voltak és a családdal sem becsületes, az egy nagy senki és a neve kuss a család többi tagja között. Még akkor is ha természettudományos ismereteit diplomával igazolja, de azzal meg nem fogja mert oda meg valós ismeretek is kellenének nem csak süket duma. Ne hagyjátok hogy a családra erősödjön mert egyre jobban csinálná, végén még a szülői örökséget is mind megkaparintaná de az idős szülőt nem gondozná és nem is temetné el. Le kell szoktatni a fölényeskedésről, mert a családot tönkre fogja tenni.

Sok hasonló példát ismertem. Volt olyanra is példa hogy az egyik nagytestvér az apját addig gyötörte lelkileg míg az öngyilkos lett. És ezt maga az a hülye vallotta be nekem és be is ismerte hogy ő mekkora ... Nem írom ki mert megfelelő trágár szavakkal jellemezte önmagát akkor mikor ráébredt tettére. Sajnos vannak emberek akik úgy próbálnak a víz felszínén maradni és feljebb törni hogy közben másokat nyomnak víz alá. Persze azt is megfigyeltem hogy a végén mégis ők szoktak megfulladni.

"Az egyetlen amire a gonosznak szüksége van hogy győzelmet arasson az az, ha a jók nem tesznek semmit ellene."

Edmund Burke (1729-97)

Persze még nem komoly a gonoszkodása, de ha sikert arat a gonoszkodásaival akkor egyre jobban kedvet kap hozzá.

"Én csak attól tartok picit,hogy mi van akkor,ha annyit hallom,hogy bevonzom magamnak,bebeszélem magamnak a betegséget és valóban az leszek."

A gonosz és fölényeskedő emberek egyik trükkje az hogy ha például meglátják valakin hogy mondjuk rövidlátó és szemüvegre szorulna, akkor úgy adják elő hogy azért rövidlátó az illető mert ő megjósolta hogy az lesz. Az felől meg ne aggódj hogy 10-ből hány tünet illik rád valami általa kitalált betegségből mert nincs olyan ember az utcán akire ne lehetne valami tünetet mondani, mégis makk egészséges. Tehát az ilyeneknek azt se hidd el amit kérdez.

Sajnos az én bátyám is ilyen. Amikor elkezdte az egyetemet, eléggé beképzelt lett. Okosnak tartja magát csak, mert van diplomája. Én is akartam egyetemre menni, de nem vettek fel, így két OKJ-s szakmát szereztem. Mindkettőnknek van munkája.

Nem tudom, hogy tudott ennyire megváltozni, pedig korábban jófej volt, nem volt undok velem. Emellett segítőkész is volt. De már nem az. Vagy 3 éven keresztül nem jutott magától az eszébe, hogy besegítsen a házimunkában, mindig rám szórta ezeket. Anyámék nem örültek ennek, ezért leültek megbeszélni vele, hogy hagyjon engem békén, és, hogy legyen önálló, mint régen. Amikor ő azt mondta, hogy önálló, akkor rákérdezték, hogy miért nem hajlandó segíteni, akkor azt feleli, hogy nekem kéne, mert nincs diplomám, nem vagyok okos. Inkább a ház körüli teendőket kéne elvégeznem. Apám is hiába magyarázta el neki, hogy ő is szokott segíteni, büszke arra, hogy önálló. A bátyám meg egy életképtelen fogyatékost csinál magából, aki azt se tudja, hogy kell kiteregetni a ruhákat. Erre megsértődött (vagy megalázónak érezte ezt) és onnantól kezdve besegített. A probléma az, hogy ez óta az eset óta engem hibáztat (pedig nem árulkodtam!) és sokszor rajtam vezette le a mérgét. Akármit csináltam, mindig megalázott. Például, ha takarítottam, akkor ilyeneket mondott: "Kész csoda, hogy segítesz!" , "Remélem, rendesen mostad fel a konyhát!" , "Utána a polcokat porold le!" , stb. Volt, hogy amikor elmosogatott, én próbáltam kedves lenni hozzá és megköszöntem, erre ezt mondta: "Azért csináltam ezt, mert te nem vagy képes erre!" Ha mással voltam elfoglalva, például az olvasással, akkor azzal gúnyolódott, hogy ennyire okosnak hiszem magam, mert könyveket olvasok. Vagy: "Ha ennyire unatkozol, kitakaríthatnád a nappalit!" De volt olyan, hogy anya megkért engem, adjam fel postára a kicsi csomagját, erre a bátyám egyszerűen elvette tőlem, mondván, hogy majd ő intézi el. Anyám kérdezte, hogy miért kellett ilyen durván viselkednie velem. Azt felelte, hogy engem könnyen átvághatnak a postán, mert nagyon hülye vagyok. Ez nem igaz, mert gyerekkorom óta tudom, mit kell csinálni a postán. Mivel a szüleink a munka miatt nem értek rá, akkor minket kértek meg, hogy suli után fizessük be a csekket. Mindenre megtanítottak.

Nem tudom, hogy bírtam ki ezeket a megaláztatásokat idáig (sokak szerint, nagyon erős vagyok). Úgy döntöttem, albérletbe költözöm. Jelenleg itt is lakom. Kicsit bánt, mert nagyon szeretem a szüleimet. Nem hibáztatom őket, mert tudom, egyformán neveltek fel bennünket. Szerintem a bátyám az egyetemi évek alatt azt hallotta, hogy a diplomások okosabbak másoknál és ezt elhitte.

Úgyhogy már nem tartom vele a kapcsolatot, de a gyerekkorunkra szívesen visszaemlékszem.

A borderline zavarnak lehetnek genetikai, hormonális okai, vagy bizonyos életkörülmények hosszú ideig tartó fennállása okozhatja az erre hajlamos személyeknél. Szóval ilyen, hogy "beképzelem magamnak" nincs, könyörgöm, ne higgyetek el minden ökörséget, amit az interneten olvastok.

Ha már a konyhapszichológiánál tartunk, a bátyádnak lehetnek paranoid gondolatai (mindenről a zsidók tehetnek), hatalommániája, talán nárcisztikus személyisége, ami - ironikus, de - a súlyos önbizalomhiányából fakad. Vagy tudja magáról, hogy sötét mint az éjszaka, vagy csak sokat bántották azzal, hogy sötét, mint az éjszaka, és most görcsösen próbálja elhitetni a környezetével, ezáltal magával is, hogy ő a legokosabb.

Nem tudom, mennyivel erősebb, mint te (a magasság- és testsúlybeli különbségek ne zavarjanak, általában aki nagy, az lomha), de én a helyedben megmondanám neki párszor, hogy húzzon haza, és dirigáljon a saját konyhájában, vagy vegyen vissza a hangnemből. Vagy otthon talán nem engedi érvényesülni az asszonyka, és ezért nálatok éli ki magát?