Utálom, és rühelem húgomat, mit lehetne tenni?

Azt szoktak mondani, hogy ha van egy helyzet, vizsgald meg, hogy tudsz-e rajta valtoztatni, vagy nem. Ha tudsz, akkor tedd meg. Ha nem, akkor kezdj el azon dolgozni, hogy el tudd fogadni az adott helyzetet. Ez nem konnyu, ido es turelem kell hozza.

Szerintem a te esetedben az van, hogy ezt a helyzetet nem tudod megvaltoztatni, mert a szuleid dontese, hogy tamogatjak a lanyukat meg az unikajukat. Te ebben maximum tanacsot tudsz adni nekik, de helyettuk donteni nem tudsz. Gondolom, a tanacsodat nem fogadjak meg. Igy hat csakis ugy lehetsz boldog, ha tudomasul veszed, hogy ok igy dontottek es elfogadod, hogy a lanyukat es az unokajukat tamogatjak, meg ha nem is ertesz ezzel egyet. A kisgyerek amugycsem tehet errol az egeszrol, probald ugy felfogni, hogy az o boldogsaga fontos. Neked is van sajat eleted, parod, te is meghozod a sajat donteseidet, erdemes megprobalni elfogadni mas felnott emberek donteseit.

Harmasnak

ja igen a no mindig aldozat...

szerintem továbbra se járj családi ebédekre.

tesód egy törekvő csaj lehet, hogy egy becsúszott gyerek után van energiája, kedve tanulni és dolgozni.

Nézd amíg a húgod nem a Te segítségedet kéri, hanem szüleitekét, addig Neked kár ebbe beleavatkoznod, szomorú hogy emiatt ilyen vad indulatok vannak Benned.

A mi családunkban generációk óta és ma is az a természetes, hogy jó karban levő szülők 60-as éveikben is még bőven segítették felnőtt családos gyerekeiket.

Hát, te aztán szeretetre méltó ember lehetsz, Kérdező...

Valószínűleg nem hiányzol azokról a családi összejövetelekről. Feltételezhetően téged mindenki úgy utál, mint te a húgodat.