Kellemetlen családtag elviselése/kezelése?
Mostanában gyakrabban járok haza, a szülővárosba, munka miatt is. Ilyenkor természetesen a szülői házban alszom, segítek egyedülálló édesanyámnak. Jól ellennénk, és szeretem is az ilyen kiruccanásokat, csak...van egy bátyám, aki teljesen ránőtt édesanyám fejére, élősködik rajta, ugráltatja, totálisan kiszolgáltatja magát és ráadásul undorítóan is tud vele beszélni. Eleinte próbáltam vele beszélni, csúnyán, szépen, de semmit nem hatott, rátett még egy lapáttal a pökhendi, gyökér viselkedésre. Nyitni is akartam felé, kedveskedtem, ajándék, na de akkor meg még többet akart, elvárta a dolgokat. Olyan az egész ember, mintha természetesnek venné, hogy mindenki kiszolgálja és természetes neki a munkanélküliség is, b..szik munkát keresni. Anyám munka után még főz, takarít rá. Ha ott vagyok segítek, de dühít ez az egész.
Odáig fajult a dolog, hogy ottléteim alatt kerülöm, nem is nézek rá, mert annyira undorodom tőle, sajnos szinte már gyűlölöm. Nővérünk évente egyszer-kétszer jár haza, mert nagyon csúnyán összeveszett vele, tőle is elvárta, hogy a látogatása, vendégsége alatt őt szolgálja, de nővérem erre nem volt hajlandó.
Ahogy anyánk idősödik, egyre jobban aggódunk, meddig szipolyozza még ez az ember.
Nyilván a szülőnek kéne a sarkára állnia, de anyánk túl jószívű.
Tudom, hogy ezen én már nem tudok változtatni. Vagy igen?
Mi lesz belőle később?
Más hogyan oldotta meg, ha volt hasonló szituáció a családjában?
Kösz a válaszokat.
28/F
Nézd, az előző kérdés az enyém: http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..
Nagyon hasonló a helyzetünk, én is közben hazalátogatok, de már egyre inkább tele van a hócipőm a családdal, nem utolsó sorban jól ki is használtak mindig engem és a páromat. Én már nem hiszek benne, hogy ez jobb lesz, szerintem nem fog más maradni, mint leépíteni velük a kapcsolatot, ahogy lehet. Amúgy az én testvérem is ugyanolyan, mint a tiéd, élősködik az egész családon, ami pedig az ő dolga lenne, azt tőlem várják, hogy azt is év csináljam meg, mikor hazamegyek (pl takarítsak utánuk). Nálunk ráadásul egy unoka is van, ami még jobban a testvéremhez köti anyámat (nem mintha előtte jobban a sarkára állt volna, csak azóta jobb indoka van pátyolgatni a félresikerült gyerekét). Sajnos ez sosem fog változni, bármennyire is fáj és bárki bármit mond, a testvéreink fontosabbak nekik valamiért.
1) Ha valaki így viselkedik mással, annak oka van. Nem létezik, hogy puszta unalomból piszkálja anyukád új férjét -mivel nem laksz ott, nyilván nem láthatsz mindent, anyukád pedig szerintem fél kiállni bármelyik fél részére, hiszen az egyik a gyermeke, a másik pedig egy férfi akit lehet, hogy elveszít (ez nyilván nem esik jól a gyereknek, se a férjnek).
2) Szerintem segíts munkát keresni. Azzal talán kitudod mozdítani, és megindítani őt az élet felé.
Ööö, édesanyánk egyedülálló. Apánk meghalt régen.
Munkát már keresett neki nővérem, és én is, egyik helyről kirúgták, másik helyen ő mondott fel, mert kevésnek tartotta a fizetést. Nem akar dolgozni. Ezt ő maga mondta egyszer röhögve.
Első válaszoló köszi, elolvasom a kérdésed.
Röhöghet, csak anyátok egyszer meghal, neki semmi bevétele nem lesz - se nyugdíja és mehet a híd alá vigyorogni.
És ha anyátok nem áll a sarkára és hajítja ki akkor te semmit nem tudsz tenni.
Kösz a válaszokat!
Utolsó előtti, hát ez elég gáz, sajnálom.
Acélszív
Igen, ez bennem is felmerült, akármilyen kegyetlenül hangzik. Volt rokon, aki már kérdezgette is, hogy na melyikünk fogja gondját viselni a tesómnak, én vagy a nővérem? Kész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!