Tényleg én vagyok a hibás? Valóban ENNYIRE önző vagyok?
18 éves lány vagyok, van egy 15 (nemsokára 16) éves húgom.
Az utóbbi időben azonban nem találom meg vele a közös hangot, rengeteget veszekszünk.
Egy ideje egész nap a telefonját nyomkodja, és messengeren beszélget egy barátnőjével, annak 17 éves nővérével és még pár osztálytársával. Ez nem lenne baj, de ebéd közben és egész álló nap ezt csinálja.
Az iskolában (magánsuli, szóval fizetünk érte, ezért van egy csomó plusz lehetősége) nagyon népszerű, aminek eleinte tényleg szívből örültem, mert általánosban mindkettőnket bántottak nem csak verbálisan.
(Én nem vagyok népszerű, de erre nem is vágyom. Van 2-3 közelebbi barátnőm a 6 év alatt. Elvileg introvertált vagyok, de nem ez a lényeg. Csak szeretném, ha megértenétek, hogy NEM vagyok rá féltékeny)
Szóval ez a közkedveltsége azzal jár, hogy mostanában felgmázik, nekem is beszólogat, káromkodik és unalmas ízléstelen viccei vannak.
Minden második szava a "lesz*rom, csá (de ezt olyan lenézően, gondolom tudjátok miről beszélek.) és a boccs! (így hosszú cs-vel) "
Szóltam már neki, hogy ez zavar, gondolom sejtitek, hogy mit válaszolt.
A Rockpincében vásárol, ami önmagában nem baj, de nagyon sokat költ. Hiába mondom neki, hogy ezek máshol olcsóbbak, nézzük meg, nem érdekli.
Vett néhány hónapja 8000 ft-ért egy fekete farmert, amit azóta sem hord. Az enyémet (ami sima kék, és régi) lopkodja, és meg van róla győződve, hogy az eredetileg is az övé. Megkérdeztük anyától, mert nekem nagyon gyanús volt, de ő is azt mondta, hogy a húgomé, így beletörődtem (2 kényelmes farmerem van, ez és egy turkálós. A többi vagy túl vékony még, vagy nagyon téli (1 nyári és 1 téli van még) ) De amikor válogattam a ruhákat, megláttam benne a "jelemet" (kiskoromban megjelöltem a bilétáját piros alkoholos filccel)
Ezt elmondtam anyának, aki annyit reagált, hogy "Jólvan, tudom, hogy a tied, csak te hamarabb föladod és nem kezdessz el kiabálni"
Persze akkorra már én hisztiztem, mert ha ez a módi, ez a módi, nincs mit tenni. Vissza is kaptam.
De ma nem megyek suliba, mert beteg vagyok, és persze lenyúlta. Mondtam neki, hogy ez nem az övé, adja vissza. De toporzékolt stb, és akkor felmentem a szobájába és megmondtam neki, hogy akkor én is onnan fogok öltöködni. Akkor levette, teljes erőből hozzámvágta és ordított, hogy mekkora egy irigy kva vagyok stb.
Apa is önzőnek nevezett, mert ma úgysem venném föl. Nem érti meg, hogy viszont amikor felvenném, akkor van mosásban.
De szakadjunk el a farmertől.
Zavar benne, hogy amikor éppen szeretjük egymást, akkor is beszól, sértő és durva dolgokat a szerelmi életemről és arról, hogy milyen ronda fejem van a képeken, soha nem fogok tudni olyan fejet vágni, mint az adott karakter, hanem úgy fogok kinézni, mint egy fenékberúgott kecske.
Ez rosszul esik, mert sokat készültem a cosplayemmel, szerintem jó is lett, és szeretnék egy karakterhű képet. Nézegettem cosplayerek pózait stb, ötletnek, és akkor viszont már szánalmasnak éreztem magam, hogy így belelkesedtem.
Egy lánnyal fog közösen cp-zni, de olyan animéből, amit nem is látott végig, csak azért, hogy szerelmespár lehessenek. (Éppen szerelmes abba a lányba, ami nem zavar, de soknak érzem a rajongását, és nem kedvelem az a lányt, ami nyilván nem gáz, mert nem nekem kell szeretnem, de tényleg bunkó)
A szüleim szerint ez is az én hibám, mert néha megnézek egy-egy yaoit és egyszer azt mertem mondani az egyikre, hogy jobban van megcsinálva mint a legtöbb szerelmes történet.
A húgom megcsapolta rendesen az addig normális szinten lévő önbizalmamat, most azon dolgozok, hogy vissza tudjam állítani.
Tényleg hibás vagyok a történetben? Ha igen, min változtassak, hogy jobb legyen a viszonyunk?
Köszönöm, ha végigolvastad.
Egy elkényeztetett kis h*lye, aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ. Ami elsősorban szüleid hibája, mert szemmel láthatóan úgy ugrálnak, ahogy ő fütyül.
Csak azt tudom mondani, hogy engedd el a füled mellett. Tudom, nem könnyű, de a szüleid megváltozni már nem fognak, és mivel ők adják alá a lovat, ezért tesód sem fog. Legalábbis addig nem, ameddig majd a való életben nem kap pár pofont. Mert nem fog mindig magánsuliba járni, ahol körülrajongják.
Tényleg cosplayer vagy? ^^
Hát, szerintem meg egyáltalán nem önzőség, ha nem hagyod, hogy kiszolgálja magát a te ruhatáradból! (Úgy elképzelem, hogy a szüleid szerint normális, hogy ugyanazt a farmert ketten hordjátok, kinek mikor kell - mindezt jó anyagi háttérrel:S Elég lehangoló.)
Nem vagy hibás, a szüleid azok, mert inkább meghunyászkodnak a húgod előtt ahelyett, hogy megneveljék. (Az te farmered neki ítélik, hogy ne legyen balhé:( - No komment.) A "kamasz" nem a nevelhetetlen és kezelhetetlen és hisztis és akaratos és egoista szinonimája. Legalábbis nem kell kötelezően annak lennie.
Köszönöm a válaszokat! Na akkor sorban:
1: Igen, 18 éves vagyok, éretlennek sem tartom magam, de ez van, sajnálom, ha így látod, azt méginkább, hogy érdemben válaszolni sem tudtál.
2:Az animék nem feltétlenül gyerekeknek valók. Édesapám is megnéz néhányat, barátnőim is benne vannak a témában és egyszer egy 70 éves bácsival conoztam. Szerintem gázabb, ha ennyire ellene vagy minden újnak. Ez is csak egy hobbi. Sajnos érdemben te sem válaszoltál.
3: Köszönöm a tanácsaidat! A szobámat sajnos nem tudom zárni még, de amint lehet lecserélem, mert a mostani zár sajnos nem működik. :) Én is remélem, hogy kinövi, mert nyáron még egy nagyon aranyos, kedves és okos lány volt.
4: Az nem érdem, hogy fiad van. Te nő vagy gondolom. Nagyon szomorú, hogy a saját nemedről így vélekedsz, nem mutat túl sok önbecsülést. Továbbá különösnek tartom, hogy habár egy oldal elolvasása komoly kihívást okozott, azért gyorsan ideköpsz valamit.
5: Nincs krumpliföldünk, de reggel 6-kor kelek, este 6 körül érek haza, akkor még min. 2 órát tanulok +készülök az érettségire. Szabadidőmben olvasok, vagy netezek, esetleg animézek. Nyáron reggeltől estig újítottam fel a lakást (nem segítettem, hanem én csináltam. Továbbá a bútorfelújítás az egyik hobbim)
Van egy kutyám és egy macskám is, őket tisztességgel ellátom. A kutyával az engedelmességi vizsgára készülünk.
Szóval megnyugtatlak, nem unatkozom. Jó kapálást!
7: Köszönöm a tanácsaidat! :) A "kiskorom" az 14-15 éves korom tájéka. :)
8: Ha bánatot okoz egy kérdés az interneten, akkor érdekes lelkivilágod lehet.
10: Köszönöm, ezen az álarcon elgondolkodtam. Örülnék neki, ha tényleg ez lenne a helyzet és alapjaiban nem változott volna meg.
11: Mondjuk annyira nem hülye, de néha nagyon kiakasztó. Köszönöm a válaszodat! :) Lehet, hogy a suli után valóban jobb lesz. Sőt, remélem egy év múlva is. :) Miért hazudnék arról, hogy cosplayer vagyok?
13: Köszönöm a választ! :) Apának nem volt a legjobb az anyagi háttere, és az ő pólóit hordjuk szabadidőpólónak (ami már lyukas) lehet, ezért gondolja így. Anya meg néha furcsán gondolkodik, nem szeret szemtől szembe veszekedni a húgommal. De ezzel a húzásával megbántott.
14: Köszönöm a választ! Azért remélem nem megy el a prostitúcióig.
15: Szerintem itt nem a generáció a ludas. Mindig voltak erősebb természetű emberek. Vicces, mert egy 1800 eleje körül írt könyvben (már sajnos nem emlékszem a címére) is mai fiataloztak :)
Mindenkinek köszönöm mégegyszer, akinek van még jó tanácsa, ne tartsa magában :P
De amikor válogattam a ruhákat, megláttam benne a "jelemet" (kiskoromban megjelöltem a bilétáját piros alkoholos filccel)
Paff, itt én is elakadtam...tényleg, kiskorodban megálltál a fejlődésben, vagy mi van??
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!