Ha a testvérek között 2-3 év korkülönbség van, milyen a kapcsolatuk? Jobb a viszonyuk, mint amikor több év van közöttük? Minden korosztály válasza érdekelne.

@3: Érdekes módon vannak családok, ahol még a másod unoka tesók is támogatják egymást. Egyszerűen a mi családunknak ki kéne halnia a Földről és szebb lenne a világ. Apám 6 testvérével szép kis átlagot mutatnak. 3 mániákus depressziós lett, egyik öngyilkos lett, a másik 200 kilósra zabálta magát bánatában, a harmadik meg random embereket támad meg. Az én testvéreim közül az egyik depresszió elől a drogokhoz rohant és drogfüggő lett a másik meg bántja azokat, akiket szeret (szadista). Félek, hogy örököltem valamit a baromságaikból - úgyhogy kezeltetem magam.

Mindig is csodáltam azokat az osztálytársaimat, akiknek jó viszonyuk volt a testvéreivel és a szüleivel. Érdekes módon nekik már mind van babájuk én meg nem merek belevágni.

nálunk 2 év a korkülönbség, és mi nagyon jóban vagyunk, bár voltak nehezebb éveink (gyerekkor, kamaszkor). de minket úgy neveltek, hogy fontosak legyünk egymásnak, és tényleg MINDENBEN segítünk egymásnak, azonnal ugrunk, ha a másiknak valami kell. Hetente minimum találkozunk, és beszélünk is párnaponta telefonon. Harmincasok vagyunk.

A szüleim és az ő testvéreik között 2-3 év van, és nekik nagyon rossz a viszonyuk. Tehát egyáltalán nem a korkülönbség miatt van.

Szerintem ez sok mindenen múlik.

Ki milyen személyiség, milyenek a szülők, milyen neveltetést kap, milyen életkorúak, kinek milyen a helyzete.

Öcsém 4 évvel fiatalabb, kis gyerekként mindig veszekedtünk, rivalizáltunk. Plusz vagy 18 éves koromig azt hallgattam hogy ő a "kedvenc", apám, nagyszüleim látványosan jobban szerették. Utána egyetemre kerültem, akkor kezdett ő is kamaszodni, és egyetemistaként végképp kívülálló lettem a családban. Már csak abból kifolyólag is hogy alig láttak, sokba kerültem, ha otthon is voltam akkor az volt a baj hogy miért nem alszok én is már 10-kor.

Igazából akkor változott meg a kapcsolatunk, mikor öcsém is volt 1 évet fősulis, rájött hogy tényleg nem akkora móka, mert baromi nehéz, abba is hagyta, és onnantól nem voltam én sem soha az egyetem miatt b..szogatva. Onnantól gyakorlatilag felnőttünk, és jó a kapcsolatunk. Telefonon is beszélünk sokat, meg néha vannak kifejezetten közös programjaink is.