Lehet ez ellen tenni valahogy?

A húgom egy olyan ember, aki ha nem lenne a rokonom, messziről elkerülném. Alattomos, hazug, kétszínű, irigy és annyira önző, amilyet még soha nem láttam, nagyon rosszul jövünk ki egymással emiatt. Velem különösen kegyetlenül tud viselkedni, nem tudja elviselni a sikereimet, úgy beszél velem, mint egy rühes kutyával sem. Rettenetesen meg tudja játszani magát mások előtt, konkrétan megvesz mindenkit kilóra, majd itthon kezdi el mondani, hogy mennyire utálja azt az embert, akinek még 1 órája tette a szépet. Ettől felfordul a gyomrom. Nem tudja elviselni, ha nem lehet nálam 1000x jobb: ha új frizurát vágatok magamnak, rögtön ő is változtat. Ha új ruhákat vásárolok, minden pénzét félreteszi, hogy 2x annyi ruhát tudjon venni, mint amennyit én. Ha együtt megyünk valahova, mindig megvárja, hogy én mit veszek fel, aztán úgy öltözik, hogy tízszeresen túlszárnyaljon (még ha csak nagymamámhoz megyünk családi ebédre is). Vagy épp átöltözik, ha meglátja, hogy én elegáns kisruhát vettem fel, míg ő csak egy farmert blúzzal. És most már még a barátaimat is kezdi tőlem elszedni. Nem szeretek vele egy társaságban lenni, de mivel nagyon jól színészkedik, a barátaim nem látják, hogy milyen sunyi és elviselhetetlen tud lenni, ezért ha elhívnak engem valahova, őt ugyanúgy meghívják! Amitől én sírni tudnék, mert bár a barátaim között nagyon jól érzem magam, de ha az én manipulatív, beképzelt tesóm ott van, nem tudom elengedni magam, mert 10 percből 9-ben nagyon irritál a jelenléte. Már ott tartunk, hogy a legjobb barátnőm, ha elhív valahova, de nem tudok menni, mert dolgom van, akkor ő a második akinek szól, tehát nélkülem járnak el... Ami azért probléma, mert tesóm folyamatosan sároz engem a barátaim előtt. Nagyon megalázó, ahogy a saját barátaim előtt viselkedik velem. Legutóbb kérdezte egy barátnőm, hogy őt miért nem hívom a buliba. Mondtam, hogy mert most nélküle szeretnék menni, mire húgom úgy megszorította a karomat, hogy belilult a helye. Sírni tudnék, mikor (társaságban) ütlegel és megaláz. A szüleim válasza erre, hogy okos enged, szamár szenved, meg én vagyok az idősebb... Csakhogy már ő is 20 éves! Nem tudom már elnézni a viselkedését. Nagyon megalázva érzem magam, próbáltam már vele beszélni millió meg egyszer. Mindegy, hogy szépen vagy csúnyán, egyik fülén be, másikon ki, soha egy hibáját sem tudja elismerni, és mikor full nyugodtan ülök is le vele, hogy nekem ez mennyire fáj, fröcsögő stílusban kezd el velem üvölteni. Nem kell engem félteni, a sarkamra tudok állni, ha kell, de ilyen nőt én még nem láttam, vele nem lehet mit kezdeni. Imádom a szüleimet, de sokszor azt érzem, hogy nincs kedvem hazajönni, mert nem akarok egy fedél alatt tartózkodni a húgommal. Van erre valami megoldás? Vagy fogadjam el, hogy ha 20 évig nem volt változás, nem is lesz már?