A tesvérem gyermeket vár, mégis az egész családot felbolygatja. Mit tehetnénk? (bővebben kifejtem)
A nővèrem 42 èves, fiatalon nem akart szülni most pedig csak a 3. lombikkal jött össze. Bár ne lett volna...
Sajnos a baba beteg(Edwards kór), már minden vizsgálat meg volt ami bizonyítja.
Az orvosok is a terhessèg megszakítását tanácsolták, mert hiába szüli meg nagy esèllyel utána túl sem fogja èlni. Ha pedig abba a csekèly %-ba tartozik akkor csak szenvedni fog az èletèben.
Ezek tudatában mègjobban ès görcsösen ragaszkodik ehhez az egèszhez. A fèrje is már teljesen ki van idegileg meg mi is.
Elèg összetartó család vagyunk, egy kisvárosban èlünk, sokat találkozunk egymással.
Hiába mondjuk neki, hogy csak maguknak csinál rosszat vele hajthatatlan.
Mindenkit hibáztat, anyát mert fiatalon szülte őt, apát mert ő cukorbeteg, engem mert nekem van már egy gyerekem.
Egyszerűen tönkre teszi a családot ezzel.
Mindenki mellette áll válszèlessèggel, de senki nem szeretne ilyen beteg babát. Nekem is olyanokat mondott ezzel kapcsolatba, hogy anya már majdnem felpofozta.
Megèrtem őt, nekem is volt egy vetèlèsem de már nem normális amit csinál.
Mindenkit elmar maga mellől ezzel a viselkedèssel.
Jelenleg 3 hete van eldönteni, hogy legyen e terhessègmegszakítás vagy sem.
A fèrje ez idő alatt megpróbálja elvinni egy pszichológushoz, de ez ellen is nagy ívben tartózkodik.
Mi mit tehetnènk, hogy jobb belátásra bírjuk?
Köszönöm a válaszokat!
Mikor olyan dolgokat vág a fejünkhöz, ès olyan dolgokkal bánt meg minket amit az ellensègemnek nem mondanèk, akkor már ránk is tartozik.
Mikor anyuèk nálunk vannak vagy mi vagyunk náluk a nővèrem is mindig jön ès mindig erről kezd el beszèlni.
Nekem két gyerekem született mesterséges megtermékenyítés után.
Az összes genetikai vizsgálatot elvégeztettük, és ha pozitív eredmény jött volna ki, nem tartottuk volna meg a babát.
Aki azt írja, nincs köze hozzá a családnak, olvassa ezt a néhány sort:
Azon lehet vitatkozni, hogy a családnak van-e beleszólása, a férjének azért kellene, hogy legyen.
Nagyon nehéz lehet most neki, a lombik sem egy sétagalopp, és 42 évesen megértem, hogy nagyon vágyik a gyerekre.
Szerintem egyszerűen nem tudj felmérni a helyzet súlyosságát. A veszekedések miatt ne legyetek rá mérgesek, nem veletek van baja, nem bírja feldolgozni ezt a lelki terhet. Egyébként hány hetes lenne a terhesség megszakításakor? Műtét végeznének, vagy már meg kellene szülnie?
Kitartást kívánok nektek. Remélem a pszichológus segít neki.
Biztosan nem tudja felmèrni a helyzet súlyosságát mint ahogy azt sem, hogy miket mond ezáltal.
A legdurvább az volt mikor csak úgy egy random beszèletès közben nekem esett, hogy remèli hoyg az èn gyerekem is beteg lesz ès idèzem: beledöglik... Itt volt az ominózus, hogy anyu majdnem felpofozta.
Ez volt a legdurvább, de majdnem minden alkalommal elhint egy egy beszólást mindenki számára.
Nagyon bízunk benne, hogy egy orvos segíteni fog rajta mert ez így nem állapot.
pszichológushoz vinném.
Tudom szar helyzet, de kicsit próbáljátok megérteni
Ide már nem pszichológus hanem pszichiáter kell, aki gyógyszert is fel tud írni, szükség esetén.
Én tudok ajánlani priviben, ha érdekel.
Tudom, mi az Edwards-szindróma, abszolút meg is értem a kérdezőt. Mégis az a helyzet, hogy a testvére testéről csak ő maga rendelkezhet, ő hordja a babát, és szinte kizárólag neki kell viselnie a döntése következményeit, akármi is lesz az. Ne gondolja senki, hogy ha az abortuszt választja, hipphopp, megoldódik minden probléma, szerintem olyan mély depresszióba fog süllyedni, hogy pszichiáter legyen a talpán, aki kihozza belőle. Tele van tömve hormonokkal, élete legsúlyosabb választása előtt áll, meg kell birkóznia a veszteség tudatával, hogy jó eséllyel soha nem lesz egészséges gyermeke - minden együttérzésem az övé, az vesse rá az első követ, aki ilyen helyzetben teljesen higgadtan, egy perc alatt helyesen cselekedne.
Én sem tartanám meg a babát, még ha megszakad is a szívem, ha világra is jön, csupa szenvedés lesz az a rövidke kis élet, ami megadatik neki. Talán próbáljatok meg ezzel érvelni, de ne akarjátok kényszeríteni - ha nem jut el odáig, hogy szabad akaratából döntsön, egész életére meggyűlöl titeket. Mindenképpen kellene neki pszichológus, nem csak most, később is, amíg túl nem jut a gyászon.
Picit gondolkodni kellene, kérdező. Neked, a családodnak és a sogorodnak is. 42 évesen esett teherbe, 3. lombikbol. Szinte kizart, hogy újra sikerüljön neki. Az ő fejében jelenleg a "lehet hogy téved mindenki és egészségesen születik meg a gyerekem " és a "ha elvetetem, sosem lesz gyerekem " dilemma játszik. Azok a nők, akik hosszú idő után esnek teherbe nagy arányban akkor is megtartjak a babát, ha az bizonyíthatóan betegen születik.
Nektek nem baxogatni kellene, meg abortuszra próbálni ra beszélni - ennek köszönheted azt, hogy kifordulva magából - hanem azt mondani, és nem csak mondani, hogy bárhogy is dönt, ti mindenben tmogtjatok majd. Ehhez csak egy icipici értelem és együttérzés kellene, nem igaz, hogy egyikotokbe se szorult semmi
Szorult belènk együtt èrzès.
Ès mivel ismerjük pont ezèrt sem lenne jó neki.
Anyu teljesen kivan mert tudja ha kihordja ès megszüli ès utána hal meg a baba megy utána a tesóm is.
Így mèg fel tudná dolgozni, de akkor már nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!