Maradjunk önmagunk vagy változzunk meg?

Rólam és a bátyámról van szó.

Én 14/f vagyok, most fogom elkezdeni a középiskolát, a bátyám pedig 15 éves ő neki a második éve lesz a gimnáziumban a nyári szünet után.

Nos hát akkor akármilyen megalázó is lesz bemutatom az életünket.

Először a bátyámét:

Egyáltalán nem az a „keménycsávó” típus.

Nem hallgat olyan rappereket mint Curtis vagy Majka stb.

Tipikus jó fiú, nem szegte meg soha az iskola szabályait, diákcsínyeket sem követett el.

Jó tanuló és foglalkozik is a tanulással, kissé csendes, visszahúzódó, a tanárok kedvence.

Nem szokott bandázni inkább a szüleivel van otthon.

Történt egy megalázó dolog vele, hogy sokat sírt mikor Magdi anyus legurult a Barátok köztben, valamint szereit Zámbó Krisztiánt sokszor írt neki rajongói levelet.

Most jövök én:

Nem iszok, nem drogozok, elutasítom a káros szenvedélyeket!

A cigarettát szintén!

Diszkóban nem jártam de nem is szeretnék.

Nem szeretem a modern zenéket én inkább Mozartot hallgatok.

Jobban szeretnék inkább otthon lenni mint bulizni járni.

Sikertelen vagyok a lányoknál nem vagyok az a vagány-macsó fajta.

Szórakozási igényszintem a Gazdálkodj Okosan.

Rubint Rékát kedvelem valamint ez is lehet, hogy égő de női Aerobicozok.

Biebert is kedvelem, vannak róla poszterek a szobámban.

Ennyi.

Minket értek emiatt szivatások, kiközösítések és ma megalázó a fiatalok körében leginkább amiket mi szeretünk.

Maradjak önmagam vagy változzak meg, hogy elfogadjanak???

Nekünk ez a stílusunk, lúzernek számítunk emiatt és annyira szeretnénk végre, hogy bevágódjunk osztálytársainknál.

Mi tévők legyünk?