Miért fontos a testvér?

Bennem akkora önzetlen szeretet van a testvérem íránt, mint a szüleim iránt, de mondhatom erősebb is az az érzés.

Bármikor számíthatok rá, és ő is rám.

Mindig tőlem kér tanácsot,nagyon sok dolgot megosztunk egymással, én akár a férjemmel kapcsolatban is, ő is a csajokkal kapcsolatban.

Anyukámnak sok testvre van, már csak ők 5en vannak egymásnak, pusz a saját szűkebb családjaik de a szülők rég nem élnek, a többi tesó sincs köztük.

Az egyikük pl beteg lett, a férje is elvesztette a munkáját, a gyerekek még nem álltak úgy, hogy érdemben segíteni tudjanak, mert még ők is inkább segítségre szorulnának, a 4 tesó összefogott és kihúzta őket a csávából, legalább egy kicsit....

Mindig van tesótalalkozójuk, amikor egész éjszaka dumálnak eszegetnek iszogatnak...

Nagyon hiányozna az az érzésamit iránta érzek, az megismételhetetlen, akkor is a tiniként, gyerekként néha utáltuk egymást, annál jobb volt utána..

Hát 7-es, te tuti valami Istenhívő szekta tag vagy ,vagy csak 70 előtt születtél....Majd szülök neked a 2 szobás házunkba egy testvért az össz havi 200 forintunkhoz mert 1 gyerek nem gyerek aztán majd bevágom neked a sufniba, mert kb oda fér be, aztán dolgozni se járok utána és a te robotmunkádból kapott segélyből éldegélünk, sőt, nyomok egy 3. -at is a padlásra , mert akkor egy csomó minden ingynes lesz.

Az ilyen hülyék miatt nyomorognak a gyerekek.

Én egyke vagyok mégis megtanultam mindent és minőségi gyerekkorom volt, ahogy a lányomnak is az van.

Ez teljesen egyéni. Ha valaki több gyereket szeretne, nyilván neki fontos, hogy megszülessenek a kistesók. Meg persze, minden több gyerekes szülő arra számít, azt szeretné, ha a gyerekei jó testvérek lennének, minden körülmények között számítsanak egymásra, stb. Aztán meg ahogy alakul.

Több olyat ismerek, akinek olyanok a testvérei, mintha nem is lennének, egyáltalán nem szoros a kapcsolat, vagy nincs is kapcsolat, még a szomszéddal is közelebbi a viszony.

Szerintem az érzi fontosnak a testvért, akinek jó testvéri kapcsolata van.

Én imádom a testvérem, és érzem azt, hogy mennyire más a vele való kapcsolatom, mint akármelyik barátommal. És egyébként tény, hogy a kapcsolati háló változik - van olyan barátnőm, aki egyszerűen se szó, se beszéd lelépett és nem reagált a megkereséseimre, azt se tudom, hogy tulajdonképpen mi baja van velem -, de a testvéred mindig a testvéred marad. Senkiben nem bízom annyira, mint benne, mert pontosan tudom, hogy ha össze is veszünk és sokáig nem beszélünk, nem találkozunk, akkor is ennek vége lesz.

Mert pont ugyanazt a nevelést kapta, mint én. Aminek a lényege az volt, hogy bármi van, a testvérem mellé kell állni. Kiskoromban nem értettem. Ha rosszat csinált és én elmondtam a szüleinknek, én kaptam ki. Jogtalanul. De fordítva ugyanez volt. És később beláttam, hogy jó a módszer: nem is lehet kérdés, hogy ha bármi van, mellé állok. És biztos lehetek abban, hogy ő pedig mellém - ugyanúgy a zsigereiben van, mint nekem. Na ez az, amit egy barát se tud :)