Felnőtt "legkisebbek"! Benneteket is gyerekként kezelnek?
A családban én voltam a legkisebb, de már elmúltam 24, és még mindig úgy kezelnek, mint 5 éves koromban. Ha mondok valamit, bármit, a mondat közepén belevágnak és elkezdenek beszélgetni a fejem fölött, mint a felnőttek egy gőgicsélő kisgyerek mellett.
Soha nem adnak a véleményemre, mintha nem is tudnám mit beszélek.
Sokszor úgy beszélnek rólam, mintha ott sem lennék, és úgy, mintha nem lennék képes semmit megcsinálni egyedül.
A barátaim, ismerőseim, csoporttársaim elég értelmesnek tartanak, kikérik a véleményem, mély beszélgetéseink vannak, de ha hazamegyek, a családom idiótának néz. Ez elég lehangoló.
Mással is van ilyen?
válasza: válasza:Nem ilyen vészes, de igen, ilyesmi a helyzet nálunk is. Pedig 28 éves vagyok, hét éve elköltöztem a szüleimtől, leszámítva egy durván 7 hónapos időszakot, amikor átmenetileg náluk laktam.
Nem mondom, hogy nem figyelnek rám, ha akarom, fel tudom hívni a figyelmet magamra és a mondandómra, de jóval több erőfeszítésbe kerül, mint a többieknek és többször meg kell magyaráznom, milyen következtetések alapján alakult ki a véleményem az adott témáról.
Négyszemközt még úgy-ahogy komolyan vesznek. Társaságban néha a bátyáim kihoztak olyan szituációkat, amik nekem kellemetlenek, akár megalázóak is, de mindenképpen lekezelőek. Érdekes, hogy amikor a párommal megyek, akkor ilyen sosincs. Azóta nem nagyon megyek nélküle családi összejövetelekre. Szomorú, hogy jobban tartanak a páromtól, mint amennyire engem tisztelnek, de ez van. 28 éves vagyok, ők harmincasok, nem tartom valószínűnek, hogy ez változni fog.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!