Jogos lenne, ha megfenyegetném öcsémet azzal, hogy kirakom?

Jogos lenne, de ne üzenetet írj neki, hanem ültesd le a mocskos szobájában, vagy a koszos konyhában, és kérdezd meg, neki így jó-e élni. Mert nektek így nem működik a dolog. Vagy beáll a sorba, vagy tényleg mehet a híd alá.

Üzenet olyan "embertelen".

Ha nincs valtozas, akkor egyszeruen kirakod.

En most leptem meg ezt, tobb mint egy ev utan.

Nem bantam meg.

Szerintem a tesód örülhet, hogy egyáltalán befogadtátok, mikor ti már teljesen külön életet élhet, így jogosak azok az alapvető dolgok, amiket elvársz tőle...

Írd neki nyugodtan, bár jobb lenne személyesen, hogy ha ez nem fog változni rövid időn belül, hiába az öcséd, lépnie kell, ugyanis nem vagy a rabszolgája. Remélhetőleg kicsit változik a felfogása, és legalább saját maga után elpakol, és elmosogat rendesen.

Választhat, vagy veletek él, vagy visszamehet az alkoholista szüleitekhez, amit nyilván nem szeretne... Természetesen nem szép ilyen választás elé állítani egy testvért, de úgy látszik, itt már nincs más mód, gondolom, szép szóval próbálkoztál már.

Remélem a legjobbakat!

L/20

Ne üzengess. Ültesd le, és beszélj vele.

Nyilván otthon ezt látta, és fiatal még ahhoz, hogy kényszer nélkül változtasson a fene nagy kényelmén.

Én leültetném, és elmagyaráznám neki, hogy pont ez a mocsok, kosz és áldatlan állapot ami elől menekült. Ha ő is így akar élni, ugyanolyan lusta, nemtörődöm, talán egy idő után még részeges is lesz mint a szüleitek.

Hasonlítsd őket össze.

Ne félj, hamar rá fog jönni, hogy ezt nem akarja.

Ha meg minden marad a régibe, csomagoljon.

Először is egy jó tanács: bár a fenyegetés és a zsarolás soha nem jó eszköz, egy dolgot kőkemény ökölszabályként véss be magadnak: soha, de SOHA ne fenyegetőzz olyan dologgal, amit nem akarsz betartani! Onnantól aláástad a szavad, és vége, tudni fogja, hogy bármit megtehet.

Javaslom, hogy ne könyörögj neki, hanem üljetek le vele, és nagyon komolyan beszélgessetek el! Úgy értem, ne egy adott eset kapcsán jelezd neki, hogy nem így kéne, hanem átfogóan beszéljétek meg vele, mit kértek tőle, és mit okoz ez nektek, hogy mennyire jó szívvel fogadtátok be, mégis és mennyivel nehezebb így nektek. Az a baj, hogy senki sem tanította meg neki, hogyan kell rendezetten élni, már gyerekkorában megtanulta kikerülni. Épp ezért tanítsátok meg neki ti! Ha nem tud rendesen mosogatni, akkor mutasd meg neki, hogy hogyan kell. Kib***ott kemény menet lesz, azt előre megmondom, de eredményt ezzel tudtok csak elérni, fenyegetőzéssel nem.

Állítsatok fel egy rendszert, amiben feketén-fehéren le van írva, kinek mi a dolga; ha kell foglaljátok írásba, és igenis vele is fogadtassátok el. Ha elfogadta, akkor onnantól lehet neki mondani, hogy megígérte, tartsa is be. NAGYON fontos, hogy a megbeszéltek alól SOHA ne legyen kibúvó, ami a megbeszéltek alapján az ő dolga, azt SOHA ne csináld meg helyette! Ha elmegy a haverjához mosogatás helyett, akkor várja csak meg szépen, amit ott hagyott, mert az könnyű menet, hogy ellóg, és mire hazaér már "jé, készen van". Ha kell pakoljátok bele az összes mocskát és mosatlanját az ágyába, hogy ne tudjon lefeküdni, ameddig meg nem csinálja!

És a másik nagyon fontos dolog: ha megcsinálta, akkor köszönjétek meg neki, és dicsérjétek meg érte. Baromi sok türelem kell hozzá, de így meg fogja tanulni, hogy megéri megcsinálni a munkát, ellenben nem éri meg elbliccelni. Ha csak kritikát kap, akkor rosszul fogja magát érezni, és bezárkózik, elmenekül, ahogy a szüleitekkel is csinálta. Meg kell vele szerettetni az új életet.

Szintén fontos, hogy próbálj meg nem személyeskedni, nem sértegetni, nem fenyegetni, hanem hidegvérrel és türelemmel a helyes viselkedésre programozni, és egyúttal példát is mutatni. Ha sértegeted, kritizálod, elveszíted a türelmed, akkor könnyen talál majd magának erkölcsi kibúvót, mondván milyen szemét és kegyetlen vagy vele, ha viszont példamutató és türelmes vagy, akkor nem tud beléd kötni, hiába dúl-fúl. Ha kritizálod, csak türelmesen és a célterületre koncentrálj, egyszerűen mutass rá, hogy közösen dolgoztátok ki a rendszert, ő is elfogadta, aláírta, ti is tartjátok magatokat hozzá, akkor ő is. Ekkor már nincs menekvés, beleegyezett, nincs kire fognia.

Nem szívesen de azt is megjegyzem, hogy egy-két manipulatív módon, övön alul elengedett mocsokság elég hatékony tud lenni. Mondjuk finoman párhuzamba állítanám a szüleitekkel, azaz, hogy nagyon hasonlít a viselkedése. Ez valószínűleg rohadtul fájni fog neki, ezért úgy kell tálalni, hogy aggódsz érte, nehogy olyan legyen, mint apa, meg anya, mert nagyon rájuk emlékeztet téged, és nagyon félsz, hogy a kisöcséd is olyan lesz. Lehet, hogy nem fog hatni, de a bogarat be fogja ültetni a fülébe, ha egyszer annyira nem bírta elviselni a szüleit.

Tudom, hogy rohadt nehéz ez, főleg a saját családtagoddal, de ha eredményt akarsz elérni, akkor azt zsarolással nem fogod. Azzal csak azt éred el, hogy maximum félelemből nem csinálja meg, de ugyanúgy keresni fogja a kibúvót, és a rendrakás még nagyobb nyűg lesz neki, és alig várja majd, hogy valahogy megszabaduljon tőle. Az lenne a fontos, hogy őbenne alakítsatok ki egy természetes igényt arra, hogy rendet tartson, legalábbis, hogy veletek ne akarjon kicseszni.

én nem vártam volna ennyit

kb 1 hónap után falhoz állítottam volna h vagy alkalmazkodik vagy mehet haza ....

2 hét próba időt adtam volna neki....