Mit lehet tenni egy a végletekig pofátlan testvérrel?

Elkövettük azt a hibát, hogy a párom testvérével összeköltöztünk. Hát körülbelül olyan, mintha lenne egy tinédzser gyerekünk a rosszabbik fajtából. Az még hagyján, hogy állandóan üvölt a techno ("nem halkítom le, nekem ez a kikapcsolódás"), de az utóbbi hónapokban a költségekbe sem szállt be. Amikor összeköltöztünk, megegyeztünk, hogy közös konyha van, mindenki vásárol és mindenki főz is. Eleinte még szo-szo beszállt, de az utóbbi két hónapban semmit. Az előző hónapban a lakbért se fizette, mert neki épp nincs pénze, azt mondta, hogy csak a netszámlát fizeti ki. Most mondtuk, hogy kapott fizetést, adja ide a lakbér rá eső részét, és mi újság a számlával? Hát neki nem volt pénze. Amikor kérdeztük, hogy miért, kiderült hogy 50 ezret elbulizott múlt hétvégén. No comment... befizetni pedig most se tudja, és közölte, hogy maximum kikapcsolják a netet.

Végül a számlát harmadoltuk, kiszámoltuk, mennyi pénzt adjon ide, és persze mi intézünk mindent, mert ennyit se lehet rábízni.

Ezek után mondta, hogy ő nem ér rá főzni, úgyhogy inkább odaadná a kajapénzt nekem. Oké, kértem 30 ezret. Ez szerintem igen méltányos ár, főleg ha azt tekintjük, hogy neki két szalmaszálat nem kell keresztbe tennie érte, viszont rengeteget eszik.

Ekkor persze kiborult, hogy így a lakás meg a kaja majdnem a fél fizetését elviszi és neki nincs erre pénze, ad egy tízest és a többit oldjam meg. Köpni-nyelni nem tudtam :)

Amikor már igen, akkor megkérdeztem, hogy komolyan úgy gondolja, hogy nekünk kellene eltartani őt, amikor annyit keres, mint mi ketten együtt? Ezen elgondolkozott, nem tudott mit mondani, úgyhogy ránk förmedt, hogy neki elege van és mostantól legyen külön konyha.

Ámen, úgyis utáltam rá főzni, annyit nem képes mondani, hogy köszönöm.

Mi elmentünk a párommal bevásárolni, végre normális ételeket. Erre ma arra jövök haza, hogy a kenyérből csak két szelet maradt, ő meg éppen egy egész szál kolbászt pakol ki a hűtőből (nála amúgy ez a "normális" étkezési stílus, ezért írtam, hogy az a 30 ezres ajánlat nagyon, de nagyon baráti volt).

Alig látok a pipától! Hirtelen nem is tudtam neki mit mondani, inkább bejöttem lehiggadni. Ezek szerint a külön konyha csak addig tart, amíg vásárolni kell, amikor enni, akkor már nyilván közös.

A párom nem akarom ezzel traktálni, egész hétvégén dolgozik, most még haza sem ért. De vele mit kezdhetnék? A szép szóból nem ért, már amikor mondtam, hogy talán nem nekünk kellene eltartani, elfogadhatatlan stílusban kiabált velem. Pedig a párom is ott volt, végül ő állította le. Most viszont ketten vagyunk. Augusztusban költözünk, addig kellene kibírni valahogy. De hogy? Egyáltalán ilyen emberrel lehet valamit kezdeni? Eddig akármit mondtam, lepergett róla...