Testvérek közül a legidősebb miben különbözik a, , többitől"/ egykéktől, milyen +tulajdonságai vannak?

Általában ő az, aki a minta a családban. Középső gyereknek lenni rossz, mert őelőtte a nagytesó van bálványozva, mindig ő a bezzeg. Szabadabb, mert ő az idősebb.

A legkisebb pedig az elkényeztetett.

Nálunk ez pontosan így volt, és olvastam róla egy tanulmányt, ahol ugyanígy voltak megnevezve a szerepek.

Ezek a dolgok jellemvonásokból fakadnak, tehát semmi ilyesmi :)

Inkább a nevelés változik. Amit a szülők úgy vélnek, hogy elrontottak a nagytesónál, azt a többin változtatják, tehát ezért szigorúbbak általában a kisebbekkel.

Nekem nővérem van, jóval idősebb, és elviselhetetlenül okoskodó.

Sokszor azt érzem, hogy ki kell mennem a szobából, ha ő ott van és osztja az észt, mert hozzá vágok valamit.

Majdnem tíz év van közöttünk, hát el lehet képzelni...

Amikor gyerekek voltunk, illetve, csak én, akkor is állandóan piszkálódott, okoskodott, anyával együtt karöltve oltogattak engem.

Nyilván elfelejtette a drága, hogy ő is volt mondjuk tinédzser, amikor az volt a legfontosabb, hogy ki milyen a suliban, és mit vegyek fel egy bulira.

Ha öltöztem, vagy csináltam a hajamat utánam jött, és dumált, hogy "Jaj, de hiú vagy, azt hiszed ettől szebb leszel? Nem ezen múlik, hogy lesz-e barátod. Nem vagy jobb ember attól, hogy begöndöríted a hajadat. Pakolj el! Porszívózz! Ne aludj sokáig! Ne mászkálj el a barátnőiddel! stb..."

Állandóan ez volt.

Most is ez van.

Osztja az észt vég nélkül.

Sokszor látni nem bírom, nem hogy hallgatni.

Pedig már nem is élünk együtt.

De hogy a kérdésedre válaszoljak: az én tapasztalatom szerint az idősebb testvér okoskodó, hatalmaskodó, kiállhatatlan, és beképzelt.

Mindent jobban tud, mint a fiatalabb testvérei!

Egyáltalán nem biztos, hogy jobb tulajdonságai vannak (ezt írtad te +-nak). Amiben különbözik az az, hogy első gyerekként nagyon hamar (és legtöbbször) megkapja a (sokszor szülői) felelősséget, többet követelnek tőle, több terhet tesznek rá (de van, aki attól függetlenül, hogy első, ezt lerúgja). Emiatt általában komolyabb, keményebb, többet bír és hamarabb "atyáskodik" a többi testvére felett.

A középső szenved a legtöbbet - vitathatatlanul - , mert ő sem nem a legnagyobb, sem nem a dédelgetett legkisebb. A középsők szoktak egészen új utakat keresni maguknak, vagy elvadulni.

A legkisebb sokszor agyon van becézgetve, elnézneki neki majomszeretetből olyat is, amit a többinek annak idején soha, megszoktak, hogy mindig van előtte, aki majd eliintézi a dolgokat, ezért aztán sokszor elkényeztetett, felelőtlen, bajkeverő, vagy hiszis kislány/kisfiú.

Mindig vannak kivételek, senki se vegyen semmit magára! Nem csak a nevelsé fontos, sokkal fontosabb annál a "hozott anyag", az, hogy ki milyen fából van faragva.

Az egykéknek - általában - rosszabb is meg jobb is, mint azoknak, akiknek van testvérük. Nem kell osztozniuk semmin, ezért később is, a társadalomban is hamar viselkednek úgy, mint a családjukban: megszokták, hogy nekik minden jár, és általában ki is követelik maguknak. Egyfelől mindent megkapnak, jót is rosszat is, másfelől túl sokat várnak tőlük és nagyon nehéz nekik kitörni a családi körből és a saját útjukat megtalálni.

Azert irtam, h teljesen mas kep is lehet a megszokott-tol, mert pl. ha a nagyobb gyerek egyaltalan nem vart gyerek? Akkor a szülök hozzaallasa teljesen atalakithatja a szerepeket...

A nagyobbra (alt., egy normalis csaladban, ahol nem az alkohol a fö tema...stb) több figyelem jut, amig kicsik, mivel meg egyedüli gyerek. A több figyelemert cserebe viszont azzal "fizet", hogy rajta kiserleteznek ki mindent, tehat a szülök felelössegvallalasatol, keves vagy sok ismereteitöl függöen. A többi gyereknel mar rutin, ami teljesen uj az elsönel, es a szülök ismeretei+tapasztalatai is ertelemszerüen bövülnek. Azert "okosabb", mert öra nagyobb felelösseg harul, rabizzak a kicsit (alt). A statisztikak szerint iskolazottabb is, többet eler - ennek az elöbbi az oka, mert minden gyerek meg akar felelni a szülöknek, a szülök altal ra agatott szerepnek. A szülöi feladatok mondhatni "atruhazasa" miatt több iranyito szerepet kap, mint kisebb testverei, emiatt a partnerkapcsolatban is jobban iranyito, mintha sokadikkent született volna.

Az remlik meg, hogy a parkapcsolatban az elsö gyereknek a legkisebb az idealis es forditva, es nem legkisebb+legkisebb vagy nagy+nagy parositas.

Ha fiu (mivel igy irtad a kerdesben) a legnagyobb, gyakran az apa szerepet aggatjak ra, ö a gondoskodo, csalad anyagi ellatasaban is esetleg segítö. (De ez tenyleg altalanositas mert ha pl. az apa alkesz, az anya aggodik, nehogy ö is az legyen vagy ha pl. nem akart fiut elsönek, akkor raggathatja az apa alkesz szerepet, aki mindenben rossz..stb.)

3.

Bár nekem csak egy öcsém van, én így látom ezeket a dolgokat:

Amikor a kistesóm megszületett, én már majdnem 6 éves voltam. Többször volt olyan, hogy rám lett hagyva, így én már "fiatalon" több felelősséget kaptam. Aztán ez mindig egyre nagyobb lett, pl. ha anya dolgozott, és az öcsém beteg volt, akkor én adagoltam neki a gyógyszereit (ebből 5 ml, abból 2 tabletta) - apámra nem lehetett számítani. Valahogy olyan, mintha én lettem volna a második anyja.

Szerintem engem ez kissé megerősített, ugyanakkor megkeményített és határozottabbá tett.

Félreértés ne essék, én egyéltalán nem bánom, hogy így alakult.

"Nevelési" különbségnek most hirtelen az jutott eszembe, hogy én 16 évesen könyörögtem, hogy lemehessek a helyi diszkóba (falu) havonta 1x, ő 16 évesen minden hétvégén mehetett. Amikor ezt megemlítettem anyának, csak annyit mondott, hogy: . . . mert te már kitapostad neki az utat . . . :)

Nálunk tőlem "elvárják" a felelősségteljes viselkedést, tőle nem annyira.

24/N

Igen, nekem is ugyanez volt, mint az előttem válaszolónak... a húgom pont most 16 éves. Ez a fene nagy engedékenység, a "kitaposott út" odáig fajult, hogy a húgom droggal kereskedik, fogyaszt is néha, sőt a cigi, a minden hétvégén sárga földig ivás már szinte megszokott. Tolvajokkal, a legaljább népséggel haverkodik, eladja nekik az otthon lopott ruhákat, ékszereket, pénzt ad nekik. Bukdácsol az iskolában, a zűrös ügyeiért lassan kicsapják.

Én ellenben 20 évesen egyetemre járok, a gimit szinte szín ötösre végeztem, soha mégcsak egy leszidást sem kaptam, sosem voltak sehol magatartási problémáim, és örültem, ha 16 évesen egy hónapban egyszer-kétszer kimehettem egy órácskára a falubeli fiatalokhoz. A szórakozásban ismerem és mindig is ismertem a mértéket, mégcsak rosszullétig sem szokott fajulni a buli. Soha semmiféle drogot ki nem próbáltam. Az egyetemen pedig jól tanulok, valószínűleg jövőre külföldi ösztöndíjjal kint fogok tanulni.

Nálunk nagyon kijött ez a nagyobb-kisebb gyerek különbség.