Meddig kell tűrni a testvérem zsarnokoskodását?

Felnőtt, családos emberek vagyunk, ő a fiatalabb.

Általánosságban jónak mondható volt a viszonyunk, de mint mindenhol, köztünk is voltak rosszabb időszakok.

Ma a testvérem nekem jött, alattomosan, hátulról, mind fizikálisan, mind verbálisan bántott, nagyon keményen. A fizikai része ellen esélyem sem volt védekezni. Mellette megzsarolt nagyon keményen is.

A téma az örökség. Az a problémája, hogy míg neki egy hitel elviszi a nagy részét, nekem nem kell ilyen jellegű dologra költenem. Nem azért, mert mi jobb körülmények között élünk, csak nem vettünk fel olyan hiteleket, amiknek a feltételeit majd nem teljesítjük.

Az örökség körüli teendők nagy részét én intézem, ez miatt sosem tettem megjegyzést, ritka volt, mikor szóltam, hogy most valamit nem tudok elrendezni, neki kéne.

Ez volt tegnap is, szóltam neki, hogy most nem tudom azt megcsinálni amit kiadott feladatként (mert a stílus sajnos ez nála), ma pedig nem ugrottam azonnal, ahogy ő azt kitalálta és nekem esett.

Teljesen sokkot kaptam. Ömlött rólam a vér, megszólalni nem tudtam, megsemmisültem. Ezután még megfenyegetett, hogy egy múltbeli rossz lépésem kapcsán tönkre tudja tenni az egész életemet, úgyhogy figyeljek oda, mit csinálok. És már sokáig nem kell beszélgetnünk sem.

Később írásban még hozzátette, hogy ez csak a figyelmeztetés volt, ezután jön a többi is, ne hisztizzek, sértődjek meg nyugodtan, megérdemeltem. Utál az egész családom, elege van mindenkinek belőlem állítása szerint, és nincs semmi önkritikám állítása szerint.

Én ezt nem így érzem. Ő az, akit nem keres a család nagy része, mert nagyon megváltozott, mióta "elitebb" közegbe került.

Egyetlen embernek mondtam el, aki nagyon régóta része az életemnek, ismer is mindkettőnket gyerekkorunk óta, és már számtalanszor mondta, hogy ő már rég nem is beszélne vele, most pedig szerinte a pénz elvette az eszét teljesen, és nehogy az legyen, hogy a pénzzel fog zsarolni, illetve látleletet kellett volna vetetnem, és miért nem ütöttem vissza.

Egy pillanatra se fordult meg a fejemben, még ezután sem. Egész nap sírok, egyszerűen nem térek magamhoz. Én soha nem tudtam volna ezt megtenni vele.

Mivel csak sejtem, hogy mit tudhat, nem akarom bevonni a családomat, fene tudja, mi lenne a vége. A párom utálja a testvéremet, a kötelező kedvesség megvan, de kb két hete neki akart menni a páromnak is.

Nem tudom mit csináljak.

Megsemmisültem.

Szerintetek mi lehet a megoldás?

Mint írtam, nem gyerekek vagyunk, 40 év körüliek, nők.

Köszönöm, ha elolvastátok.