Miért ilyen a testvérem? Miért viselkedik így velem mikor sose bántottam?

Szóval a testvéremmel az utóbbi hónapokban nagyon tönkrement a kapcsolatunk. Sokszor megbánt szavakkal, meg sérteget. Szerinte én és a bátyám elkényeztetettek vagyunk, vagyis hogy mi vagyunk a szüleink mindene, ami nem igaz, mert velem is ugyanúgy nem törődnek, meg el sem vagyok kényeztetve. Alig kapok valamit tőlük, legtöbbször elmegy cigire a pénz, meg lottókra, és ennyi.

Igazából a testvérem nem értem, miért ilyen ellenséges velem/velünk, mert ő külön lakik, de mégis mindig róla van szó itthon, mert állandóan veszekszik mindenkivel, ezért a szüleim is haragszanak rá. Pár hónapja elmentem vele programozni, aztán egy patak szerűségnél voltunk, és átmentünk a másik oldalra. Majd mikor vissza akartunk menni, én beleestem a vízbe, mert nekem túl messze volt, ahol át kellett lépni. Aztán ő is, meg én is vizesek lettünk. Ezért is engem hibáztatott, és veszekedett velem, meg elhordott minden hülyének, meg idiótának.

Aztán múltkor azon vesztünk össze, hogy volt ugyanolyan pólónk, és ő azt hitte, az én pólóm az övé, és megvádolt ezzel. Nem akartam neki odaadni, mert az az én pólóm volt, és elkezdett karmolászni, meg kifordítgatni a kezem. A szüleim állították le, de mégis utána velem vitatkoztak a szüleim. Aztán mikor lett volna a ballagásom, pár hónappal előtte meg lett hívva, és utána pár hétre rá összevesztünk. Majd ő elkezdte, hogy nem jön, meg felejtsem el, hogy ott lesz. Aztán a szüleim vitatkoztak velem, mert hát a testvérem ott kell legyen a ballagáson, de hát engem meg nem érdekel a testvérem, aki állandóan elhord mindennek, meg olyan agresszív lesz, hogy ha nem állítják le, akkor ki is töri a kezem.

Anyukám sokszor adta rám a ruháit, amik itthon vannak, mert vannak ruhái, amik még rám jók, és neki már fix nem jók, mert már úgyse venné fel ezeket a tini ruháit. Így lehet érthető, ha ideges, de akkor se rám legyen ideges, hanem anyámra, aki rám adja, és nekem meg nem vesz ruhát, mert nincs rá pénz.

Meg pár hónapja felhívott, és mondta, hogy majd én számíthatok rá, ha nem lesznek már a szüleink, de én ezt nem is értettem, hisz nekem nincs szükségem a segítségére. Felnőtt leszek, és boldogulok majd nélküle is. Én nem mondok neki semmi rosszat, tegnap is én vittem volna neki ki a cuccait, mert ki lett baszva a házból, mert csúnyán viselkedett, és aztán ezt hallom, hogy így vélekedik rólam, hogy elkényeztetett vagyok, meg a szüleink mindene. Ti mit gondoltok erről? Bocsi,hogy hosszú lett.

A nőverem 25 a bátyám 27 én vagyok a legkisebb sok köztünk a korkülönbség.