Nem kellett volna előbb tőlem kérnie a pénzt, mielőtt mindenkinek szétkürtöli, hogy nem adtam vissza?

Szóval akkor az a probléma hogy nem neked jelezte hogy mikor adod meg a pénzt hanem inkább alázott a rokonoknál, ismerősöknél.

Úgy gondoltad vagytok olyan jó viszonyban hogy elsőnek neked szól hogy hol van a pénze nem rögtön a hátad mögött terjeszti hogy eddig nem adtad meg és ezután sem fogod. Elárultan és megalázva érzed magad mert igazságtalannak gondolod a helyzetet.

Ha szólt volna és úgy nem adod meg akkor ez nem esne ilyen rosszul mert lenne benne igazság. Most csak egy felejtés, egy fel nem tett kérdés miatt és hátad mögötti kibeszélés miatt (főleg egy olyan tette azt akiben bíztál) úgy érzed mindenki lenéz és rossz hírem lett?

Szerintem meg ha már valakinek tartozok pénzzel, az a minimum, hogy nem feledkezek meg róla. Igaza van a tesónak: megbízhatatlan vagy, kár tagadni.

Mi az hogy a tesódnak szólnia KELL neked, hogy add vissza a pénzét? Még ő könyörögjön érte, vagy mi a fene?

33-as, amennyi energiát belefektetett a tesó abba, hogy rosszhiszemű csúsztatással tájékoztatta a rokonokat a történtekről, sokkal kisebb energiával szólhatott volna a kérdezőnek is.

Kár tagadni, itt a rosszindulat mozgatta a testvérét, nem a pénzét hiányolta.

Az persze egy érdekes kérdés, hogy ha így utálja a kérdezőt, akkor miért adott kölcsön neki egyáltalán.

Ha valakivel gondom van, pl. nem ad meg pénzt, akkor először vele beszélem meg a problémámat, nem harmadik fél előtt fújok rá. Itt meg a megbeszélés egyetlen mondat lett volna, mert a kérdező meg akarta és meg is tudta adni a tartozást.

Ez a realitás!