Az normális, hogy a testvéred utcán él, és Te nem teszel semmit?

En sem szivesen fogadnek be senkit, kozeli rokont se mert utana meg nem lehet tole megszabadulni.

Egyik ismerosom sogornoje elvesztette az alberletet ami olcso volt, a mostani arakon meg nem tudott berelni a nyugdijabol. Mondja neki a felesege hogy fogadjak be a noveret, csak egy par hetre ameddig nem talal alberletet. Azt mondta az ismerosom hogy NEM es kesz, mert abbol a par hetbol lesz majd par honap.

A nyugdijas sogorno vegul a lanyaekhoz ment tobb honapra, majd a veje megengedte neki hogy az ures telkere tegyen egy lakoautot es ott tud lakni. Ez kulfoldon van, meglehet csinalni siman.

A lenyeg hogy ha befogadtak volna akkor siman ott dekkolt volna fel evet is naluk.

El sem tudnám képzelni, hogy ne segítsek a testvéremen.

Sajnos voltam hasonló helyzetben. A növérem lába alol kicsuszott a talaj. Ő is élt utcán, hiába akartam befogadni és segiteni neki, hogy normális útra térjen, nem fogadta el a segítséget. Kifogásokat talált.

Sajnos az életébe került 5p évesen meghalt.

A mi családunkban elképzelhetetlen, ha az egyikőnk segítségre szorul, ne segitsük egymást mindannyian.

Pedig elég különbőzőek vagyunk. Sok mindenben nem értúnk egyet, de a szeretetünk erősebb egymás iránt.