Így nem akarom a testvérem tanúnak. Érthető a problémám?
A családban nálunk szokás, hogy mindig a testvér a tanú, így az eljegyzés után kb egyértelmű volt, hogy a húgom lesz mellettem. Jó a kapcsolatunk, sokszor beszélünk, de Ő külföldön dolgozik, így havonta kb egy hetet van itthon.
Legutóbbi alkalommal kiderült, hogy egy nős pasival "jár", akinek két pici gyereke van. Mondogatja neki, hogy el fog válni, rossz a házasság stb, szóval a klasszikus szövegeket.
A szüleim, illetve a párom szülei is amiatt váltak el, mert az apák félrementek, mindkettőnk családjában nehéz időszakot okozva ezzel.
A házasság számomra nem csak egy papír, így nem szeretném, ha valaki olyan állna mellettem, aki épp valaki más házasságát szedi szét (tudom, hogy ehhez hárman kellenek, de szerintem sehogy se elfogadható, hogy olyan valakivel tölti az estét, akit otthon vár két óvodás).
Amikor elmondtam neki, megsértődött. Nem arról van szó, hogy ne jöjjön el, még mondtam, hogy a pasit is hozhatja, semmi akadálya, de így inkább egy gyerekkori barátom kérném fel.
Szerintem nem olyan nagy dolog egy esküvő vagy egy tanúság, hogy ennyire ki kelljen akadni és mivel a mi esküvőnk, ezért úgy gondolom, hogy a mi akaratunknak kellene a józan ész határain belül érvényesülnie. A vőlegényem velem ért egyet. A húgom viszont azóta nem válaszol, anyámnak is panaszkodik (aki amúgy nem tudja, hogy nős pasival kavar, mert nem meri neki elmondani), hogy nem lehet a tanúm, szóval a családnak is magyarázkodnom kell, ráadásul úgy, hogy az igazi okot nem mondhatom el. Beköpni nem szeretném, ennél azért többre tartom a kapcsolatunk.
Tényleg én vagyok túl konzervatív vagy valahol érthető a problémám?
Ismétlem, nem mondtam egy rossz szót se a húgomnak, nem tiltottam ki a pasit az esküvőről, mondtam, hogy ha gondolja üljünk össze négyen vacsorázni, ha tényleg komoly a dolog. Fontos nekem a boldogsága, de nem tudok azért teljesen jó képet vágni a helyzethez.
már elrontottad, jól sehogy sem jössz ki belőle
ez megint tipikusan az dolog, mikor a családban azok a bizonyos nőszemélyek túl jó dologban vannak és nincs problémájuk, akkor majd csinálnak maguknak
a legkevésbé szarul akkor jöttél volna ki belőle, ha lenyeled a dolgot és marad minden a terv szerint
Értem. Elítélem a megcsalást, nem fogom azt hazudni, hogy nem, ezt a húgom is tudja. Eddig se szóltam bele a kapcsolataiba, most se fogok, de sajnos van véleményem, lehet ez valakinek álszentség.
De jobban szeretem a testvérem, minthogy emiatt elvágjam vele a kapcsolatot, így próbálok inkább túllépni és elfogadni a férfit, de nehezen megy.
A tanúság is pont ilyen, hogy oké, hozza az esküvőre és szeretném megismerni (hiszen az egyetlen testvéremmel jár, ez szerintem természetes, mindig a másik találkozott elsőként az új fiúkkal), de amikor a templomban ott állna mellettem, hogy na, akkor örök hűség, nos, nekem valahogy groteszk. De lehet akkor tényleg velem van a baj, ezért is kérdeztem a véleményeket.
Igazából amiatt nem értem, hogy tényleg nem volt felkérés, nem azt mondtam, hogy "bocs, mégse", csak a hagyományt nem követjük.
de sajnos van véleményem, lehet ez valakinek álszentség
csak hogy senkit nem érdekel főleg ha ítélkező az a vélemény...
Ez így valóban kettős megítélés. ha én elítélem, hogy nős pasija van, akkor azzal a pasival sem akarok találkozni, jópofizni. Igazából vele sem, mert ugyanúgy hibás, de OK, ha kerüljük a témát, az még belefér.
A "ne ítélj"-ezők meg vsz. ennyit tudnak a kereszténységről, néhány nekik tetsző mondatot idézni, de a lényeget nem értik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!