Felvegyem a kapcsolatot a féltestvéremmel?

Elnézést a hosszú sztorizásért!

Van 2 (vagy több) féltestvérem apám részéről. A szüleim 19 évesek voltak, amikor én megszülettem, apám engem sosem akart elismerni, 3 évnyi pereskedés, bíróság és apasági vizsgálat kötelezte rá, hogy a nevére vegyen és gyerektartást fizessen. Otthagyta anyámat 6 hónapos terhesen, megtagadott, a szülei is, és én nem is találkoztam apámmal 10 éves koromig. Amikor 10 lettem, a leendő/mostani felesége győzködésére felvette velem a kapcsolatot, valószínűleg azért, mert a nő akkor már terhes volt a féltestvéremmel, és talán félt, hogy ugyanúgy jár, mint az anyám. Abban az időben párszor találkoztam velük, és amikor megszületett a féltestvérem, őt is meglátogattam párszor, de nem igazán alakult ki apa-lánya kapcsolat köztünk, igazából csak elfoglaltam magam a lakásukon arra a pár órára, vigyáztam az öcsémre, amíg apám aludt, stb. Apám felesége se volt túl közvetlen, pedig ő ismert már gyerekkorom óta, az iskolámban volt tanár, majdnem az osztályfőnököm is lett (csak elment szülni). Próbáltam volna megkedveltetni magam velük, de utólag már rájöttem, hogy nem én voltam a probléma. Mindenesetre a kapcsolat 4-5 találkozás után újra megszakadt velük, közben született egy harmadik gyereke is, akiről semmit nem tudok, azt se, hogy fiú vagy lány. Apámmal még utoljára telefonon beszéltem a 18. születésnapomon, ez 11 éve volt, azóta nem hallottam felőlük.

Apámtól és a feleségétől nem szeretnék semmit, igazából megismerni sem őket. Megvolt az esélyük, most annyi idős vagyok, mint apám volt, amikor felvette velem a kapcsolatot, nem igazán találok mentséget sem ő, sem a felesége viselkedésére. Van bennem neheztelés.

Viszont az öcsémre kíváncsi vagyok. Decemberben lett 18 éves, azóta próbálom megkeresni, és most megtaláltam, de félek felvenni vele a kapcsolatot. 18 éves kora előtt a szülei miatt nem akartam jelentkezni, mert valószínűleg ő nem is tud rólam. Viszont most már hiába felnőtt, még mindig olyan fiatal, nem akarom összetörni a családjáról alkotott képet, vagy hogy esetleg apám meg a felesége dühösen felkeressenek, hogy miért volt erre szükség és mit akarok tőlük. Félek attól is, hogy milyen ember lehet, hiszen a szüleiről nem vagyok túl jó véleménnyel. Neki elvileg van már egy vagy több édestestvére, úgyhogy nem vagyok biztos benne, hogy lelkesen fogadna egy féltestvért. De nekem mégis csak az öcsém. Anyám részéről is van egy féltestvérem, ő még nála is fiatalabb, 12 éves, de vele együtt nőttem fel, úgy szeretem, mint az édestestvéremet. Én nem igazán látok különbséget testvér és féltestvér között, mert nekem csak ilyen jutott. Fel szeretném keresni apám részéről is a testvéremet, hogy legalább tudjon rólam. De nem tudom, hogy most kéne-e megtennem, vagy esetleg várjak még pár évet, amíg idősebb lesz? Vagy a legjobb lenne túltennem magam rajtuk és elfelejtenem őket, mivel csak vérségi kapcsolat van köztünk?

Ti mit tennétek?

29/L