Mit csináljak? Mi a véleményetek?

A húgom tiszta hülye. Tudom, hogy illetlen ilyet mondani, de tényleg az. 10 éves, szóval próbálom nem olyan komolyan venni, amit mondogatni szokott. Mert folyton azt mondja, hogy olyan rossz az élete. Nekem meg az életledvem elmegy mellette pedig én egy optimista ember vagyok. Nem tudom, hogyan segíthetnék neki.

Elméletileg azért rossz az élete, mert nincs legjobb barátnője. Megőrülök.

Emellett még irigy is rám, mert nekem tökéletes az életem. Pedig nem volt mindig így. De ő nem érti meg, hogy ha rossz az élete, akkor tegyen ellene.

Néha szokott rossz jegyeket kapni, és azért is nyivákol, hogy én milyen jó tanuló vagyok. Egyrészt mert tanulok, másrészt meg odafigyelek az órákon. Ő melyiket csinálja ebből?

Most abban reménykedem, hogy majd kinövi a dolgot.

Szóval ez van. Csak ki kellett írnom magamból. :)