Hogyan lépjek túl, saját apám hangol ellene?

Van egy jó fej bátyám, viszont sokszor haragszom rá. Nem rá kellene, hanem apámra, aki kivételezik vele és tudom, hogy nem helyes, hogy ezért a bátyámra vagyok irigy, de annyira rosszul esik, hogy tőle szinte mindent elnéznek és elnéztek mindig is. Nálam minden hibát egyből meglátnak, észrevesznek. Ha ez nem lenne elég, hatalmas szerencséje is van. Olyan az élete, mint egy amerikai filmben. Nem vitte túlzásba a tanulást, de saját szakmájában jó, igazi férfias férfi, aki mindent megszerel, megcsinál a ház körül. Bejutott egy nagyon jó céghez, itt a környéken nincs is másik, ami ilyen jó lenne. Azóta van egy gyönyörű háza, amin alig van hitel, negyedévente nyaral, gyönyörű családja van. Ezzel szemben én éveket tanultam, de mégis borzalmas munkahelyeket fogtam ki, ingyen túlóra stb...de nekem nem számít, meg se hallják, ha mondom. De ha a bátyám fáradt a túlóra miatt, amit 200%-ban fizetnek neki mindig, akkor ő szegény, mennyit dolgozik. A másik, hogy a szerelmi életem is katasztrófa. Sokszor kihasználtak és szakítások után vigasz helyett megkaptam, hogy minek kellett ilyen emberekkel leállni. Szóval mintha anno, mikor "osztották" a bátyám kapott volna meg minden jót és szerencsét, én pedig minden rosszat. Tényleg semmi nem sikerül, ráadásul sokminden önhibámon kívül, mert tényleg sokat tanultam, diplomám van, próbálkoztam a kapcsolataimban, hűséges voltam és törődő... szóval értitek igyekeztem én is, hogy jobb életem legyen, de mostanában úgy érzem, vége az egésznek. Mindenki engem okol mindenért. Azt kívánom, bárcsak ne vállaltak volna második gyereket a szüleim. Sokszor eszembe jut, hogy öngyilkosnak kellene lennem, mert az én életem teljesen felesleges gyerekkorom óta. Már mindketten felnőttek vagyunk, de hiába élünk külön, csak egyre jobban felnéznek rá és lenéznek engem.