Most azért, mert a nővérem szakított a barátjával, komolyan elvárná, hogy én se legyek boldog?

Amióta szakított a barátjával borzalmas. Nem hosszú kapcsolat volt csak fél éves, nyilván persze attól lehet nagyon kiakadva, de amit csinál az már sok. Ha beszélek a barátomról valamit, akkor már rögtön azzal jön hogy neki most nincs senkije és segítsek neki keresni valakit. Ha felhív a barátom telefonon akkor azzal jön, hogy neki nincs kivel beszélni, őt nem keresi most senki, szerezzünk neki valakit. Már nem merek semmit sem beszélni róla meg már teljesen úgy érzem, hogy szégyellnem kell magam miatta, hogy én boldog vagyok, ő meg nem, mert állandóan a fejemhez vágja, hogy neki nincs senkije. Anyukámmal valami anyósvicces oldalt néztünk egyszer és akkor is jött oda és mondta, hogy neki nincs kin nevetni mert nincs anyósa. Már nagyon unom. Anyukámnak mondtam és azt mondta rá, hogy szegény meg van kattanva mert nagyon fáj neki azért csinálja ezt, majd rászól valamikor később, de még hagyja, hogy ezt csinálja. 1 hónapja szakítottak, azért egy hónap után még mindig ezt csinálni túlzás. Nem neki beszélek róla természetesen meg sosem vágom a fejéhez, hogy nekem van barátom, de ő viszont folyamatosan mondja, hogy hát neki nincs és szerezzek neki. Mar teljesen olyan, mintha elvárná, hogy én ne legyek boldog, mert ő éppen egyedül van. Mit csináljak? Próbálom figyelmen kívül hagyni, de nagyon nehéz, mikor olyat is csinál, hogy csak úgy random a fejemhez vágja, hogy jó nekem, hogy van barátom, neki meg nincs.